[ANONYME. Attribué à A.C. de Caylus, à T.S. Gueulette ou à F. J. de P. Bernis] - Nocrion - Conte Allobroge [sans réserve] - 1747

Legkeresettebben a tartalmak és a ritkaságok között, egyedi és régi szövegek gyűjtői számára.

TITOLO; "Nocrion, Conte Allobroge"

Kötés 19e - Bőrből - Egyedi mű.

Chagrin Rouge aranyozott intarziákkal díszítve, melyeket a hátlapokra és a Mű Címére helyeztek el.

38 oldal, egy értékes frontispícébe vésve, és 5 veline, amelyek további hat táblát tartalmaznak, írógéppel írt bemutatóval, aláírással és dátummal, teljes és eredeti mű.

Méret: (15,8 x 9,7 cm)

A 18. század közepén, a 40-es évek közepén Caylus heti írói műhelyeket tartott, ahol a résztvevők egyeztették a nyelvi szintet és stílust, így a szöveg valószínűleg közösen íródott.

A tudományos kutatás magában foglalja hasonló adatok gyűjtését és összehasonlítását, hogy általános hipotéziseket dolgozzon ki. Caylus 1746-os, a fabliauxokról szóló Memoréje (amelyet 1753-ig nem publikáltak) néhány hónappal megelőzi Nocriont. A Nocrionhoz írt, kitalált bevezető levél 1746 decemberére datálódik, a nyomtatási dátum pedig 1747 a címlapon.

A történelmi és költői narratíva kezdete az Allobrogiai grófval, aki lóháton, kíséretével érkezett egy vízfolyás közelébe. A pihenő során a kísérő talált néhány női ruhát, és elrejtette azokat. Később találkozott három nővel, akikről a történelmi narráció szerint úgy vélik, hogy három erdei tündér volt. A három fiatal lány azért, hogy visszaszerezhessék ruháikat, mágikus képességet adtak a grófnak, innen folytatódik az előadás művének története.

1746-ban Caylus névtelenül publikált egy másik fabliau fordítását, amely a szexuális titkok felfedéséről szól, a Le Mantel mal taille (vagy Court-Mantel) című művet, mely a Les Manteaux tematikus gyűjteményében szerepel. Ebben a fabliában egy „rosszul méretre vágott” mágikus köpeny viselése okoz problémát a hűtlen nőkön, akik túl rövidek vagy túl hosszúak, és ez káoszt okoz Artúr király udvarában.

Emlékszik rá, hogy Madame de Graffigny (1695–1753) meg volt döbbenve, amikor rájött, hogy egy középkori kéziratot használt forrásként. A The Coats egy gyűjtemény tizenegy történetből és egy dalból a köpeny témájában, amelyek átívelnek a történelem, az irodalom és a világ nyelvei között; közülük csak egy egy obszcén fabliau. A második rész, '2e parte, amelyről le is mondhatunk', akadémiai jegyzeteket tartalmaz, amelyek néha komolyak, néha nevetségesek. A poén abban rejlik, hogy a köpeny, mint tudományos tárgy, talán az olyan narratívákra emlékeztet, amelyek egy tűt vagy egy érmét adnak hangot, bár a Les Manteaux esetében a köpeny másokra ösztönzi a szót, miközben szigorúan nem verbális marad.

A régiségíró óvatossága és nyitottsága az ősi szövegekkel szemben feltárja a hatalmi játékokat a cenzúrában. Nocrion egy proto-akadémikus változatot kínál (inkább, mint egy pseudo-fabliau-t, mint egy olyan szöveget, amelyet izgatottan és nyelvi ügyességgel fogadnak. A történet témája a titkos nyelv és a nők testének tapasztalatai, de olvasói folyékonyak az ókori és idegen nyelvekben.

Mindazonáltal ugyanakkor érzékelhető a vágy, hogy kategorizáljuk és megnevezzük az életként és tanulmányként leírt érdekeket. Néhány közülük, még ha élőnek is tűnnek, látszólag maradnak láthatatlanok és elkerülik a besorolást, még a legsötétebb nyelvezet használatával is. Ezek a 'titkok' nem feltétlenül némaek. Egy hang megszerzése viszont potenciálisan a tudás tárgyává teszi őket. Jelentős, hogy a Nocrion egy olyan szöveg, amely új hangot próbál adni a nyelvnek és a távoli múlt szövegeinek, különösen a női hangok iránti érdeklődés révén, ami nagyrészt jellemző volt arra az időszakra. A középkor vállalja, hogy megnevezze a felvilágosodás tudásának bővülő világát, ahogyan a régi francia fabliau, amelyet szabad műként vagy tanulmányi érdeklődésként újrafogalmaztak, új közönséget és nyelvet talált, mint ahogyan az kiválóan illusztrálva van.

A fényképi képek bizonyítékul szolgálnak ennek a ritka gyűjteménybeli műalkotásnak kiváló állapotára, a figyelmes megfigyelés érdekében.