Fosszilis Megalodon fog – Miocén – Pliocén (körülbelül 23–3,6 millió évvel ezelőtt) Dente - Gigantikus prehisztorikus cápa Otodus - Magasság: 100 mm - Szélesség: 90 mm- 121 g

Egy fog, amely még mindig az óceán ősi lélegzetét hordozza magán. Ez az Otodus Megalodon példány, amely Észak-Carolina part menti üledékeiből származik, intenzív barna-rózsaszín színével tűnik ki, ami hosszú mineralizáció eredménye, vas- és mangánoxidokban gazdag környezetben. A gyökér, széles és durva, mint egy vulkáni kőzet felszíne, milliók óta tartózkodik a tengerfenék alatt; a korona viszont fényes és tömör, világos és sötét erezetek váltakoznak rajta, mint fosszilizált dagályok. A Miocén és a Pliocén időszakában, 6 és 3 millió év között, ezek a fogak a valaha létezett legnagyobb cápa száját védték, amely akár 18 méter hosszú is lehetett, és harapási ereje a tyrannoszauruszéhoz hasonló volt. Minden fog része volt egy több mint kétszázötven elemből álló komplex rendszernek, amelyek folyamatosan cserélődtek, egymás után sorakozva: ez egy tökéletes evolúciós mechanizmus, a vadászat és az alkalmazkodás egyensúlyának szimbóluma. Ebben a fosszíliában anyag és emlék él együtt. A gyökér színe a benne lévő ásványokat mutatja, amelyek megőrizték alakját, míg a zománc, még fényes, pontos nyomot hagy az ősi predátor természetéről. Ma ez a fog nem csupán tudományos lelet, hanem az idő hatalmának relikviája, egy kővé vált óceán töredéke, amely geológiát, biológiát és természetes művészetet köt össze. Minden részlet — a csúcs ragyogása, a gyökér mikrofesztjei, a kopás nyomai a széleken — tanúsítja az élet birodalmából a kő birodalmába való átmenetet, a tengertől a csendig.