Fej koponya - Igbo - Nigéria (Nincs minimálár)

Nigéria bronzfeje

Les igbo, Jukun, Chamba és Mumuye etnikai csoportok földrajzilag közel vannak egymáshoz. Körülöttük pedig, ismert és elismert etnikai csoportok mellett, kisebb, kisebbségi etnikai csoportok is találhatók, amelyek Taraba államban, Jalingo fővárosában helyezkednek el.

Mielőtt az európai gyarmatosítók megérkeztek, az igbo-kat elismerték, hogy szerettek földművelni, és hajlamosak voltak kiterjeszteni termőterületeiket, még a kijelölt határokat is átlépve.

Végül átlépték szomszédaik, a Jukun földjeit, így jelentős feszültségeket okozva.

Eredetileg boldog egyezség született: a Jukun a termésük egy részéért cserébe elfogadta az okozott kellemetlenséget.

De az évek múlásával az igbo új generációi úgy döntöttek, hogy 'elfelejtik' ezt az egyezséget. Számbeli fölényük lehetővé tette, hogy általánossá váljon a Jukunok kizsákmányolása további ellenszolgáltatás nélkül.

Az összecsapások napvilágot láttak...

Egy másik forrás szerint valójában a felelősség a Jukunokra hárul, akik egy alkalommal megtagadták, hogy elfogadják részüket a gabonából, követelve a földek visszaszolgáltatását egy bő aratású szezon előtt.

Ez egy tribális háború kezdetét jelentette. Végül a Jukunok sikeresen űzték ki az Igbo-kat a földjeikről.

De az igbók, akik eltemették családjukat a Jukun földjén, már nem tudták visszahozni a maradványaikat. Megpróbáltak tárgyalni, hogy joguk legyen tiszteletüket tenni halottaik felett a Jukun földjén, de azok már nem akartak több igbót látni a területeiken, még temetési szertartások szervezése céljából sem.

Pletykák szerint a Jukunok megszentségtelenítették szüleik sírjait.

Kétségbeesésükben az igbo-k a bölcsekhez és a jóslókhoz fordultak. Mindannyian összegyűltek, és álmukban megjelent a kinyilatkoztatás és a megoldás.

A szellemek mondták nekik, hogy az ott eltemetett szüleik panaszkodnak, hogy elhagyták őket az ellenségeiknél, és a sírjuk mélyén mérgesek az utódaikra.

Véletlenül az adott év termése nagyon rossz volt az aszály kezdetének köszönhetően, ami nagyon szokatlan volt.

Szóval komolyan vették a jeleket, és a legrosszabbra számítottak.

Az igbo nép újra konzultált a bölcsekkel és jósokkal, hogy tanácsot kérjenek arról, mit kell tenniük, hogy enyhítsék szüleik haragját.

Egy másik álom után a jóslók megparancsolták a teljes Tiv népnek, hogy mindegyik készítsen egy mini koporsót és egy csontvázat. Ezeket eltemetnék otthon, miután elvégezték a halottakra jellemző rítusokat, és egy nagy temetési szertartást szerveztek a korabeli piac főterén.

Íme, hogyan született meg a csontváz szobrok ötlete a Tivok körében.

És ahogy telt az idő, elkezdtek egyre nagyobb csontvázakat faragni. Minden korszaknak megvolt a maga mérete. Ma a méret jelentést hordoz, és azt jelenti, hogy az ember született (kis csontváz), az ember nőtt (közepes méret), majd az ember élt (nagy méret). A koporsók lebomlanak, de a szobrokat végül eladják.

Más tárgyak, mint például caryatide-székek, szolgálnak támasztékként az ősök koponyái számára.

Lehetséges, hogy ez a kultusz átterjedt az ibókra is, akiknek szintén stílusilag közel álló artefaktumaik vannak.