Szobor, Raro altare di Devī Liṅgadhāriṇī sotto nāga-prabhā, India meridionale, XVIII secolo - 13.5 cm - Bronz öntés perzsa viasz technikával

Raro altár Devī Liṅgadhāriṇī alatt nāga-prabhā, Dél-India, 18. század.

Teljes bronz, viaszmázzal öntött, magas réz tartalmú adalékkal, erőteljes anyagszerű jelenléttel és kiváló plasztikus megjelenítéssel, egy Devī-t ábrázol, aki frontálisan ül egy lépcsőzetes alapon, egy leválasztható prabhāvalí keretben, amit egy nāga kalap koronáz. Az istennő, széles vállakkal és jól formált felsőtesttel, bal kezével egy kis liṅgát (egyértelmű nyilatkozat a śaiva valláshoz való tartozásról) mutat, míg jobb kezével koronás gyöngy (mālā) gesztusban ajánlást vagy imádást fejez ki, ami a Liṅgadhāriṇī (azaz 'aki liṅgát visel') nevű ábrázolások tipikus vallási sémája. A baldachin-szörnyeteg kígyója a figura védelmét szolgáló csigákat nyújtja, utalva a közösségi szentélyekre, melyeket Āmman/Nāga-Āmman tiszteletére építettek, ahol a Śakti, Śiva energiája, mint védelmező és termékenyítő erő van felidézve. A nyelvezet népi, de határozott: szabályos arányok, éles vésések a prabhā és az alap szélén, rituális fúrások és eredeti csapok. Régi patina, melyen zöld és vörösesbarna konzisztenciák terjedtek el; hátul láthatók a liturgikus dörzsölés nyomai a ülőfelületen és a prabhā keresztmetszetén, egészen egy vékony repedésig az alapon, ami a hosszú rituális manipuláció nyilvánvaló jele. Ezek a jellemzők, a rézötvözet és a művészi minőség együtt egy XVIII. századi (vagy korábbi) dátumot és dél-indiai eredetet, valószínűleg Tamil Nadu/Karnataka vidéki szentélyek köréből, támogatnak. Ikonográfiai és funkcionális szempontból teljesen śaiva: a liṅga, mālā és a nāga baldachin egysége a mūrti devócióját fejezi ki Śiva iránt, a Śakti által.
Hiteles állapot, a kopás az életkornak és a vallásos használatnak megfelelő; nem észlelhető friss invazív beavatkozás.