Confucius | [Anonyme] [les Père Couplet, Herdtrich, Intorcetta et Rougemont] [Simon Foucher et, - La Morale de Confucius, Philosophe de la Chine. Suivi de : Lettre sur la Morale de Confucius, - 1688

Anonim, Père Couplet, Herdtrich, Intorcetta és Rougemont, Simon Foucher és talán Jean de Labrune újságíró, Kína.

Confucius erkölcse, a kínai filozófus.

Amszterdam, Pierre Savouret-nál; a Kalver-Straat 1688-ban

(20)-100 oldal

Nyomon követés:

Konfucius, a kínai filozófus erkölcséről szóló levél

Párizs, Daniel Horthemelsnél, S. Jacques utca, a Moecenas, 1688

(2)-29-(1) oldal

2 kötetcímet egy kötetben kötve, kis in-8 (161 x 105 mm | margók magassága: 154 mm).

Szigorúan az adott korabeli kötés, teljes bőrből, granit színű, aranyozott gerinccel, díszes aranyozott kis díszítésekkel, vörös marokkó címfelirattal, vörös szegélyekkel, márványozott papírból készült belső lapokkal és védőlapokkal. Szilárd kötés, de némi kopással és bőrhiánnyal a gerinceken és sarkokon, a felső lapélen bőr hiánya, a gerinceken repedések. Ennek ellenére tartós kötés, amely jó minőségű restaurálást igényel (példány, amely eddig nem esett át restauráláson). A belső tér friss (enyhe nedvesség a kötet végének felső belső margóján, nem súlyos). Teljes példány, ellenőrizve. Hiányzik a hibajegyzék, amely a javítandó hibákat tartalmazza, és amelynek a 100. oldal után kellett volna lennie (ez a lap soha nem került kötésbe). A megjelölt hibák megtalálhatók a példányunkban.

Nagyon ritka első kiadás franciául a Confucius Moráljából.

Ez a kis mű az első olyan műként ismert, amely bevezette a konfucianizmust Franciaországban, és általában a nyugati világban.

1687-ben jelenik meg Párizsban a Confucius Sinarum philosophus, a jezsuita atyák, Couplet, Herdtrich, Intorcetta és Rougemont műve. Egy nagy in-folio, latin nyelven. Ez egy hivatkozás az értelmiség számára, de kevésbé praktikus a nagyközönség számára, akik kedvező áron szeretnék felfedezni Confucius-t franciául. Két fordító-összeállító-értékelő, latin-francia szakértő dolgozik rajta, és a következő évben két kis művet adnak ki: a kanonok Simon Foucher és talán Jean de Labrune újságíró. Vagy lehet, hogy Cousin elnök, ahogy mondják. Vagy akár maga Couplet atya, ahogy szintén mondják. Úgy tűnik, a szerző neve kevésbé fontos, mint az, hogy Confucius-t és erkölcsi eszméit először tegyék hozzáférhetővé franciául.

Itt erkölcsi próbákat látunk, amelyek mesteri húzások. Minden szilárd benne, mert a helyes ész, ez a belső igazság, amely minden ember lelkében ott van, és amit filozófusunk folyamatosan, elfogultság nélkül tanácskozott, vezette minden szavait. Ezért azok a szabályok, amelyeket ad, és azok a kötelességek, amelyekhez buzdít, olyanok, hogy senki sem érzi először is, hogy ne támogatná őket. Nincs benne semmi hamis a következtetéseiben, semmi túlzó, semmi azoktól a félelmetes finomságoktól, amelyeket a mai metafizikusok erkölcsi műveiben látunk.

Megítélhetjük, mennyire tartozik a közönség az Intorcetta és Couplet atyáknak, jezsuitáknak, akik kínai nyelvről latinra fordították Konfuciusz három könyvét, melyből ezt a morális tanítást vettük ki, amit most láthatnak. A legfontosabb dolgokat választottuk ki, és több olyan dolgot hagytunk ki, amelyek bár jók magukban, és főként azoknak az embereknek a szellemvilágához illeszkednek, akiknek írták és mondták őket, talán túl közönségesnek és kevésbé értékesnek tűnnének Európánkban. És mivel az Intorcetta és Couplet atyák művében, Konfuciusz erkölcse mellett, beszélnek a kínai nemzet eredetéről és a legősibb könyvekről, amelyek több száz évvel Konfuciusz előtt keletkeztek, ezen a téren a legfontosabb tudnivalókat fordítottuk le.

A kötetet egy 18 oldalas előszó nyitja meg.

Az a mű, amit a nyilvánosság elé tárunk, és amelyben összefoglalva találhatók Konfuciusz, kínai filozófus erkölcsi tanításai, elég kicsi, ha a lapok számát nézzük; de bizonyára nagyon nagy, ha a benne foglalt dolgok fontosságát mérjük. Mondhatjuk, hogy ennek a filozófusnak az erkölcse végtelenül magasztos, ugyanakkor egyszerű, érzéki és a legpuhább forrásokból merített, a természetes ész tiszta forrásaiból. Bizonyára soha nem láttunk még olyan kifejlett és erőteljesen ragyogó értelmet, mint amilyen a vallásos megvilágosodás nélkül is megmutatkozik. Mivel Konfuciusz minden kötelességről beszél, nincs olyan, amiről ne szólna. Jól fejleszti erkölcsét, de nem megy túl azon, amit meg kell, ítélete mindig tudja, meddig kell menni, és hol kell megállni.

A mű ezután három részre oszlik: Első rész: A kínaiak antikvitása és filozófiája. Második rész: Konfucius műveinek gyűjteménye (Konfucius első, második és harmadik könyve). Következnek a Konfucius könyveiből vett maximák (LXXX maximák).

Ezt az első művet követően akkoriban a Confucius erkölcsi levelét kötötték hozzá, amelyet ugyanabban az évben, 1688-ban, Daniel Horthemelsnek címezve adtak ki Párizsban. A végén megtalálható a 1688. január 23-i párizsi dátum, az aláírása pedig az S. F*** nyomtatott monogramja. Az jóváhagyást Cousin és De la Reynie írta alá (1688 májusában). Az utolsó oldal (a 29. oldal hátoldala) tartalmaz egy könyvkiadó figyelmeztetést, amely elmagyarázza, miért csatolták ezt a levelet a Confucius általánosan frissen nyomtatott erkölcsi tanításához, amelyet Amszterdamban adtak ki.

Confucius könyve annyi szép dologban gazdag, mint egy kert, ahol mindenki szabadon szedhet virágokat; és ha valaki azon töprengene, hogy a Rózsa értékesebb-e, mint a Szegfű, talán elég zavarban lehetne eldönteni ezt a kérdést.

A nagy titok, mondja Konfuciusz, hogy megszerezd a valódi tudást, amely méltó a hercegekhez és a legkiválóbb személyiségekhez, az a gondolkodás fejlesztése és csiszolása, amely egy ajándék, amit az égből kaptunk. A vágyakozás eltorzította, több szennyeződés keveredett bele. Szabadulj meg ezektől a szennyeződésektől, hogy visszanyerje eredeti ragyogását és teljes tökéletességét. Ez a legfőbb jó. De ez még nem elég; továbbá egy hercegnek példamutatással és buzdításaival kell népét új néppé formálnia. Végül, miután nagy gondossággal elérte ezt a legfőbb tökéletességet, ezt a legfőbb jót, nem szabad megállni; itt elengedhetetlen a kitartás.

A jelen ajándék, amit adok, biztosan kellemes lesz Önnek. Szereti a jó erkölcsi maximsokat: íme néhány jobb és erősebb. Ha az a hely, ahonnan ezek származnak, nagyobb jelentőséget kölcsönözne nekik, akkor azok is nagyobbak lennének az eredetük távolsága miatt. Ezek Kínából származó gyöngyök vagy drágakövek, és valamivel értékesebbek, mert semmi sem mérhető a bölcsesség kincseihez, ahogy az Írás mondja. Ugyanezt mondhatnám az ő antikvitásukról is, ha a igazság minden időben létezett volna, és ha el lehetne képzelni, hogy ezek a maximsok, mivel régebbiek, ugyanannyira igazak és erősek lennének is.

A konfucianizmus, amelyet Konfucius alapított (aki i.e. 551-ben született és i.e. 479-ben halt meg), i.e. 6. században keletkezett, egy etikai és politikai filozófia, amely a társadalmi harmóniára és a morálra összpontosít. Olyan fogalmakat értékel, mint a «ren» (jóindulat) és a «li» (szertartások), amelyek az emberi kapcsolatok iránytűi. A családi hierarchia és az ősök tisztelete központi szerepet játszik ebben a gondolkodásban, hangsúlyozva a személyes kapcsolatok fontosságát. A konfucianizmus egy oktatási nézetet is kínál, amely a tanulást és az önképzést tekinti a társadalom fejlesztésének eszközeinek. Ázsiában befolyásos, alapelvei évszázadokon keresztül formálták a társadalmi és politikai struktúrákat. Végül pedig az egyéni etika és a polgári felelősség révén igyekszik igazságos társadalmat teremteni. Konfucius, aki történelmi és legendás alak is egyben, első életrajzában, a Shiji (史記 / 史记, Shǐjì) című műben szerepel, melyet a kínai történész, Sima Qian írt i.e. 109 és 91 között, több mint négy évszázaddal halála után.

Íme néhány idézet, amelyek Konfuciusz gondolatain alapulnak, franciára fordítva: „Aki egy hegyet elmozdít, az apró köveket kezdje el eltávolítani.” Ez az idézet hangsúlyozza, hogy nagy célok eléréséhez kis lépésekkel kell kezdeni. „A felsőbbrendű ember az, aki nem keresi személyes előnyök elnyerését más kárára.” Ez az etika és felelősség kérdését helyezi előtérbe mások iránt. „Nem elég tanulni, alkalmazni is kell, amit megtanultunk.” Ez a gondolat az aktív cselekvés fontosságát hangsúlyozza a tanulásban. „Az ősök tisztelete a morál alapja.” Egy idézet, amely a család és a hagyományok jelentőségét emeli ki. „Ne tegyél másokkal olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.” Ez a reciprocity elve a konfuciánus erkölcs központi része. Ezek az idézetek jól tükrözik Konfuciusz etikáját és bölcsességét, amelyek a morálra, az emberi kapcsolatokra és a tanulásra összpontosítanak.

Nagyon jó példány ez a fontos műből, amely a konfucianizmus világnyugati terjesztésének történetében játszik szerepet.

A vele egy időben megjelent levéllel együtt, összekötve, akkoriban a legritkább összejövetel.