Egy fából készült maszk - Baulé - Elefántcsontpart (Nincs minimálár)

Egy Baule királyi maszk, amelyet az Elefántcsontparti Didieville régióban gyűjtöttek, rajta egy férfi alak látható. Szertartási használat és kor jelei mutatkoznak rajta. Állvánnyal együtt.

A Côte d’Ivoire-i Baule királyi maszkok központi szerepet töltenek be a Baule nép vallási, szellemi és esztétikai életében. Ezek a maszkok különböző kategóriákba sorolhatók, tükrözve használatukat különféle rituális és performatív kontextusokban. A legjelentősebbek közé tartoznak a szent bo nun amuin maszkok és az úgynevezett ndoma portréarc maszkok. Míg mindegyik típus más-más célt szolgál és különböző rituális környezetben működik, mindkettő kifejezi a Baule alapvető szépség-, hatalom-, erkölcsi rend- és társadalmi harmónia-ideáljait.
A bo nun amuin maszkok erőteljes és védelmező erdei szellemeket ábrázolnak, amelyek megvédik a falut és fenntartják a spirituális rendet. Ezek a maszkok gyakran nagyok, impozánsak és agresszív megjelenésűek. Általában szarvakkal vagy állati elemekkel rendelkeznek – például kitüremkedő agyarakkal, faragott fogakkal ellátott nyitott állkapcsokkal, valamint széles, bámuló szemekkel –, amelyek félelmet és tiszteletet keltenek. A maszkokat fából faragták, és gyakran áldozati anyagok – vér, olaj vagy agyag – rétegeivel vonták be, így sötét, kérges felületet kapva. Szerepük kizárólag beavatott férfiakra korlátozódik; veszélyesnek tartják őket, és elzárt erdei szentélyekben tartják őket rejtve. Csak komoly rituálék alkalmával lépnek elő – például idősek vagy maszkos táncosok temetésekor, vagy amikor a falu spirituális fenyegetés alatt áll. A bo nun amuin maszkot viselő táncos gyakran teljes testet beborító raffia- és más organikus anyagokból készült kosztümöt is visel, amely lenyűgöző és szupernaturális jelenlétet kölcsönöz neki.
Ezzel szemben az ndoma maszkok portrémaszkok, amelyeket szórakoztató és emlékműsorokra használnak, mint például az mblo vagy gbagba. Ezek a maszkok nem szentek ugyanúgy, mint a bo nun amuin, és inkább nyilvános eseményeken, gyakran olyan ünnepségeken vagy ceremóniákon kerülnek elő, amelyek a közösség tagjait tisztelik. Egy ndoma maszk egy adott személyt ábrázol—általában valakit, akit bölcsesség, szépség vagy közösségi szolgálat miatt tisztelnek—és az arcuk ideálizált változatát ragadja meg. Ezek a maszkok sima, polírozott felületeikről, lefelé néző, mandula alakú szemeikről, finoman faragott hegyezési jeleikről és díszes frizuráikról ismertek, amelyek a valódi Baule-hajviseleteket tükrözik. Bár emlékműszerű funkciójuk van, nem naturalisztikus portrék; inkább társadalmi és erkölcsi erényeket jelenítenek meg vizuális formában. A maszk által tisztelt személy jelen lehet az előadáson, figyelve, ahogy ideálizált hasonmásaikat táncosok, zenészek és a közösség többi tagja ünnepli.
A maszkok mögötti esztétikai elvek mélyen gyökereznek a Baule kultúrában. A formális szépség — amelyet az egyensúly, az egyenletesség, a mértékletesség és a tisztaság határoz meg — soha nem válik el az etikai értéktől. Egy „szép” maszk az, amely a helyes jellemet tükrözi: összeszedett, becsületes, társadalmilag felelős. Ebben az értelemben a Baule maszkok nem csupán művészeti tárgyak vagy előadási eszközök; ezek a társadalmi filozófia vizuális kifejezései. Nemcsak azt fejezik ki, hogy hogyan kellene kinézniük az embereknek, hanem azt is, hogyan kellene viselkedniük és hogyan emlékezzenek rájuk.
Történelmileg a Baule királyi és szent maszkok a rituális művészetek szélesebb köréhez tartoztak, amelyek szobrokat, táncot, zenét és szóbeli előadásokat foglaltak magukban. A maszkok hitrendszerek hálózatában működtek, amelyek az ősekkel, a bokor szellemeivel és a közösség erkölcsi rendjével kapcsolódtak. A gyarmati és posztgyarmati időszakban sok Baule maszkot gyűjtöttek és adtak el, gyakran kivéve eredeti rituális kontextusukból. Ennek ellenére formájuk, kézművességük és szimbólumrendszerük továbbra is befolyásolta a helyi gyakorlatokat és a nemzetközi képzeteket az afrikai művészetről. Különösen az arcmászként ismert portrémaszkok váltak rendkívül keresetté a 20. század eleji európai művészek és gyűjtők körében, akik nyugalmat és absztrakciót éreztek bennük.
Ma a Baule maszkokat múzeumi gyűjteményekben őrzik világszerte, ahol nemcsak művészi remekműként tanulmányozzák őket, hanem mint egy rendkívül fejlett kulturális rendszer ablakait. Mégis, a Baule közösségekben magukban ezeknek a tárgyaknak a mélyebb jelentései továbbra is fennállnak — ősök hatalmának, közösségi etikának és a performansz állandó szerepének emlékeztetőiként az identitás alakításában.

Hivatkozások:
Susan Mullin Vogel, Baule: Afrikai művészet – nyugati szemmel, Yale University Press, 1997.
Susan Mullin Vogel, Art of the Baule: African Art from Côte d'Ivoire, Museum for African Art, 1990.
Alfred Métraux, “Les masques Baoulé,” Journal de la Société des Africanistes, 1935.
Bernard Dadié, La légende baoulé, Présence Africaine, 1972.
A Metropolitan Museum of Art, Afrikai Művészeti Gyűjtemény – Baule Maszkok.
Museum Rietberg Zürich, Baule maszk katalógus bejegyzései.
Art Institute of Chicago, „Női arcmaszk (Ndoma), Baule nép”

CAB17874

Magasság: 42 cm állvány nélkül.