Egy fa szobor - Fon - Benin (Nincs minimálár)

A Fon Crucifix szobor, Délnyugat-Benin. Rituális használat és kor jelei.

A fon kereszt szobrok szinkretikus vallási tárgyak, amelyeket a Benin Köztársaságban élő Fon nép készít, korábban Dahomey Királyság néven ismert. Ezek a szobrok a keresztény ikonográfia és a Fon vallási kozmológia találkozását képviselik, gyakran a gyarmatosítás, a missziós hatások és az importált szimbólumok helyi értelmezéseinek összetett történelmi folyamataiból erednek. Bár külsőleg a keresztény keresztre hasonlítanak, a fon keresztek helyi spirituális jelentésekkel vannak átitatva, és gyakran olyan kontextusokban használják őket, amelyek távol állnak a keresztény liturgikus gyakorlattól.

A keresztény szimbolika bevezetése a Fon régióba komolyabb mértékben a 18. és 19. században kezdődött, különösen az európai missziós tevékenység és kereskedelem bővülésével a Nyugat-afrikai part mentén. A kereszt, amely kezdetben idegen jelkép volt, beépült a Fon kozmológiai rendszereibe vallási és vizuális átültetés révén. A Fon metafizikájában a kereszteződés—amelyet a függőleges és vízszintes tengelyek metszéspontja szimbolizál—egy erőteljes spirituális metafora, gyakran társítva Legba istennel, aki cselszövő és közvetítő szerepet tölt be, és aki a kommunikációt irányít a földi és a mennyei birodalom között. A kereszt alakú forma így rezonált a meglévő ősi szimbólumokkal, és olyan módon lett újrahasznosítva, hogy megőrizze a keresztény kapcsolódásokat, miközben kiterjedt a Vodun teológiára is.

A fon keresztények általában vasból vagy bronzból készülnek, helyi kovácsok által kovácsolva, akik társadalmilag elismert pozíciót töltenek be az átalakulási technológiák és szent anyagok feletti ellenőrzésük miatt. Ezeken a kereszteken lévő alakok gyakran hasonlítanak a európai Krisztusra, de gyakran absztraháltak vagy stilizáltak a helyi esztétikai normák szerint. A karok túl hosszúnak tűnhetnek, a törzs tömör tömegként jelenik meg, a fej pedig megnagyobbított vagy elnyújtott — olyan jellemzők, amelyek nem az anatómiai valóság másolására szolgálnak, hanem a spirituális erő és a szimbolikus súly kódolására.

Ezek a tárgyak gyakran nem vallásosak a keresztény értelemben. Ehelyett bájtárgyak, talizmánok vagy rituális eszközök szerepét töltik be a Vodun vallási gyakorlatban. Használhatók gyógyító szertartásokon, oltárokon helyezhetők el, vagy viselhetik őket védelmi vagy megerősítő céllal. Jelenlétük a családi és nyilvános szentélyekben egy szélesebb kulturális alkalmazkodási mintát tükröz, amelyben a keresztény formákat új kontextusba helyezik, hogy helyi kozmológiai célokat szolgáljanak. Egyes esetekben a keresztény kép átfedésbe kerülhet helyi istenek vagy ősök ábrázolásával, megerősítve a fon vallási kifejezés rétegzett, pluralista jellegét.

Olyan tudósok, mint Suzanne Preston Blier, azt állítják, hogy az ilyen szinkretikus formákat nem származékos vagy megrontott keresztény művészeti változatokként kell értékelni, hanem a dinamikus kulturális egyeztetés és vizuális innováció bizonyítékaként. Ezek a művek azt példázzák, hogy az afrikai társadalmak történelmileg hogyan reagáltak a külföldi vallási kényszerekre – nem passzív elfogadással, hanem szelektív beépítés, ellenállás és újraértelmezés folyamatán keresztül.

A nyugati múzeumi gyűjtemények kontextusában a Fon keresztény keresztek gyakran kerültek katalogizálásra vagy 'Afrikai keresztény művészetként', vagy kevésbé pontosan, áttérés bizonyítékaként. Ezek az értelmezések gyakran figyelmen kívül hagyják azokat a helyi teológiai rendszereket, amelyekbe ezek a tárgyak beágyazódnak, valamint az afrikai művészek és hívők szerepét abban, hogy alakítsák vizuális és spirituális jelentésüket.

Hivatkozások:

Suzanne Preston Blier, Afrikai Vodun: Művészet, pszichológia és hatalom (Chicago: University of Chicago Press, 1995).

Edna G. Bay, A Leopárd Feleségei: Nem, politika és kultúra Dahomey Királyságában (Charlottesville: University Press of Virginia, 1998).

Robert Farris Thompson, Flash of the Spirit: African and Afro-American Art and Philosophy (New York: Random House, 1983).

John Pemberton, „Crosses in Africa”, African Arts 18, no. 4 (1985): 68–69.