Bachibouzouk (1977) - Warhol vs Banksy vs Hirst





| 45 € | ||
|---|---|---|
| 40 € |
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122630 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Bachibouzouk (1977) kézzel aláírtan, Belgiumban 2025-ben készült, a Warhol vs Banksy vs Hirst képen akril festmény, limitált kiadás 2/20, méret 60 cm x 42 cm, street art stílus, állapot Fair.
Leírás az eladótól
Lenyűgöző munka a brüsszeli művész Bachibouzouk-tól.
Ebben a sorozatban a brüsszeli művész, Bachibouzouk, úgy ugrál a művészettörténet között, mint egy túl kíváncsi gyermek, aki ráakadt egy múzeumra és egy festékbombára. A 'Tomato Soup Can' révén egy vidám, hihetetlenül valószínűtlen ütközést rendez három kortárs művészeti óriás, Warhol, Banksy és Hirst között. Egy pop, városi és klinikai tricentrizmus, amelyet aeroszolos permettel dolgoz fel, ahogy csak Bachibouzouk tudja.
A kiindulópont nyilvánvalóan Banksy posztere, ami már maga is utalás (vagy utalás az utalásra) Andy Warhol ikonikus Campbell’s Soupjára. Bachibouzouk úgy csatlakozik, mint a negyedik muskétás, de nem karddal, hanem pöttyökkel — Damien Hirst híres megszállott pontjait helyezve el gondosan minden dobozon. Az eredmény: egy párbeszéd három esztétika között, amelyek egyikük sem kért volna beszélgetőpartnert… mégis, együtt elkezdenek beszélni, hangosan, sőt, nevetni is.
Aeroszolok, amelyeket gondosan válogattak egy élénk palettáról, lázadnak az örökös túl óvatos örökség ellen, amit a műhelyek hagytak hátra. Minden szín úgy tűnik, azt hirdeti: „És ha a kortárs művészet három percig ne vegye túl komolyan magát?”
De a humor mögött valódi gondolat is rejlik: Bachibouzouk kérdőre vonja a művészi ikonok ipari ismétlését. Mi lesz egy szimbólummal, amikor másolják, majd másolják a másolatot, és aztán újrafestik a már eredetileg is eltorzult referenciákat? Talán valami őszintébb: egy műalkotás, amely elfogadja, hogy nem egyedül született, hanem egy kulturális zűrzavarban, egy kép- és áthágási kavalkádban.
Rétegek egymásra helyezésével az művész átalakítja a dobozt — egy hétköznapi tárgyat, a fogyasztás szimbólumát, popfétiszt — egy metaforává korunk túlterheltségéről: minden már látott, remixelt, származtatott… és mégis, egy különleges gesztusnak (és néhány jó spray-nek) köszönhetően valami új születik. Mintha, egy tükörmúzeumban forgolódva, végül meglátnánk saját visszatükröződésünket.
Szellemesen, egy kis merészséggel és örömteli élességgel Bachibouzouk emlékeztet minket arra, hogy a művészet talán leginkább egy játék: egy komoly játék, igen, de mégiscsak játék. És ebben a játékban a Tomato Soup Can az a darab, ami minden zárral felrobbantja.
Lenyűgöző munka a brüsszeli művész Bachibouzouk-tól.
Ebben a sorozatban a brüsszeli művész, Bachibouzouk, úgy ugrál a művészettörténet között, mint egy túl kíváncsi gyermek, aki ráakadt egy múzeumra és egy festékbombára. A 'Tomato Soup Can' révén egy vidám, hihetetlenül valószínűtlen ütközést rendez három kortárs művészeti óriás, Warhol, Banksy és Hirst között. Egy pop, városi és klinikai tricentrizmus, amelyet aeroszolos permettel dolgoz fel, ahogy csak Bachibouzouk tudja.
A kiindulópont nyilvánvalóan Banksy posztere, ami már maga is utalás (vagy utalás az utalásra) Andy Warhol ikonikus Campbell’s Soupjára. Bachibouzouk úgy csatlakozik, mint a negyedik muskétás, de nem karddal, hanem pöttyökkel — Damien Hirst híres megszállott pontjait helyezve el gondosan minden dobozon. Az eredmény: egy párbeszéd három esztétika között, amelyek egyikük sem kért volna beszélgetőpartnert… mégis, együtt elkezdenek beszélni, hangosan, sőt, nevetni is.
Aeroszolok, amelyeket gondosan válogattak egy élénk palettáról, lázadnak az örökös túl óvatos örökség ellen, amit a műhelyek hagytak hátra. Minden szín úgy tűnik, azt hirdeti: „És ha a kortárs művészet három percig ne vegye túl komolyan magát?”
De a humor mögött valódi gondolat is rejlik: Bachibouzouk kérdőre vonja a művészi ikonok ipari ismétlését. Mi lesz egy szimbólummal, amikor másolják, majd másolják a másolatot, és aztán újrafestik a már eredetileg is eltorzult referenciákat? Talán valami őszintébb: egy műalkotás, amely elfogadja, hogy nem egyedül született, hanem egy kulturális zűrzavarban, egy kép- és áthágási kavalkádban.
Rétegek egymásra helyezésével az művész átalakítja a dobozt — egy hétköznapi tárgyat, a fogyasztás szimbólumát, popfétiszt — egy metaforává korunk túlterheltségéről: minden már látott, remixelt, származtatott… és mégis, egy különleges gesztusnak (és néhány jó spray-nek) köszönhetően valami új születik. Mintha, egy tükörmúzeumban forgolódva, végül meglátnánk saját visszatükröződésünket.
Szellemesen, egy kis merészséggel és örömteli élességgel Bachibouzouk emlékeztet minket arra, hogy a művészet talán leginkább egy játék: egy komoly játék, igen, de mégiscsak játék. És ebben a játékban a Tomato Soup Can az a darab, ami minden zárral felrobbantja.

