Joaquín Asensio Mariné (1890–1961) - NO RESERVE - Path to the farmhouse

1. MŰSZAKI ADATOK

Szerző: Joaquín Asensio Mariné (1890–1961)
Út a Masía felé
Krónológia: kb. 1940–1950
Technika: Olajfesték vásznon
Mértékek: 45 × 55 cm (alkotás) | 60 × 68 cm (keret)
Tartó: eredeti keretre feszített vászon.
Stílus: Katalán posztimpresszionista tájképfestészet
Állapot: Nagyon jó, egységes patinával és korabeli aranyozott kerettel.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

A mű egy idilli vidéki utat mutat be, amely egy kis völgyben fekvő masíához vezet, melyet élénk növényzet és könnyű lombú fák szegélyeznek, ezeket mozgékony és pasztás ecsetvonásokkal formázták.

Asensio uralja a mediterrán fényt, amely zöld és sárgás árnyalatokkal öntözi a jelenetet, és szürke felhőkarcolók által nyújtott mélységet kölcsönöz. Az építészet beilleszkedik a környezetbe, felidézve a katalán mezőgazdasági hagyományokat és egy nyugodt paraszti életet.

A sűrű textúrák, szinte tapintható jelleget kölcsönözve, felfedik a művész nyomát, és párbeszédet folytatnak Modest Urgell, Eliseu Meifrèn vagy Joan Baptista Parés, a katalán táj mesterei által használt eszközökkel.

A szabad ecsetvonás és a fénylő naturalizmus szintén visszaköszön Sorolla egyes intimebb részeiben, bár egy összeszedettebb és szerényebb megközelítésben. Észrevehető egy csodálatos egyensúly az impresszionista gesztus és a szokásos érzékenység között.

3. Stílus, iskola és összehasonlító értékelés

Asensio Mariné a XX. század első felének katalán tájépítészeti hagyományához tartozik, amelyet a terület poétikus értelmezése, vibráló atmoszférák és a vidéki élethez való erős kötődés jellemez.

A nyelvezete, amely spontán ugyan, de pontos, olyan művészekhez hasonló vonalra helyezi, mint Romà Ribera, Joaquim Mir vagy Baldomer Gili Roig, bár inkább bensőségesebb és családiasabb jellemzőkkel.

Ez a darab kiegyensúlyozott összetételéről, a színgazdagságról és a művész gesztusos nyomáról ismert, amelyek példamutató és keresett példájává teszik a művészi alkotásának. A masía jelenléte, amely katalán identitás szimbóluma, növeli kulturális és kereskedelmi értékét.