Lídia Vives - Morphology of Forgetting






Több mint tíz éves művészeti tapasztalattal rendelkezik, szakterülete a háború utáni fotózás és a kortárs művészet.
| 100 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 123294 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
· Lídia Vives, Lleida (Spanyolország), 1991.
Önarckép
A Forgetting morfológiája, amelyet 2025-ben készítettek és nyomtattak.
Impresa en papel Fine Art Baryta Hahnemühle, rendkívül fényes felülettel.
· Edición 1/3.
Az eredeti fénykép mérete 67x100 cm, a paspartúval és a kerettel együtt 122,5x91,6 cm.
Minőségi keret paszpartuval és múzeumi üveggel.
· A papír hátoldalán és a kereten aláírt grafika.
· Közvetlenül a művésztől.
· Tartalmazza az eredetiségigazolást.
A műalkotást sarokvédőkkel, buborékfóliával és kartoncsomagolással szállítjuk a maximális védelem érdekében. A szállítás a DHL Expressszel történik, és biztosítást is tartalmaz.
· A küldeményhez tartozik egy aláírt képeslap a szerző személyes üzenetével, valamint egy pár pamutkesztyű a műalkotás kezeléséhez.
· Ez a mű az Affordable Art Fair kiállításon volt látható Amszterdamban.
A műről:
A Feledés morfológiájában a szimbólumok visszafogott erővel jelennek meg, az emlékezés és a felejtés kapcsolatát vizsgálva egy mozdulatlansággal és érzelmi rezonanciával átitatott képen keresztül.
A távolságtartást és melankóliát ötvöző tekintetű női alakot pipacsok veszik körül (virágok, amelyeket hagyományosan az alvással, a feledés homályával, az élet és a halál küszöbével társítanak). Anélkül, hogy a szó szerinti értelmezéshez folyamodnánk, a fénykép felidézi az emlékek lappangó fennmaradásának módját: nem élénk jelenetekként, hanem csendes jelenetekként, amelyek továbbra is a felszínre törnek belülről.
A klasszikus ikonográfia ihlette jelenet egyfajta lebegő, szinte rituális hangulatot teremt. A jelmezek, a világítás és a kompozíció a képi hagyományokhoz kötődik, de kortárs perspektívából, amely a szimbolikust helyezi a vizuális elemek középpontjába.
A kép nem ábrázol, hanem sugall. Arra késztet minket, hogy az emlékezetre ne archívumként, hanem érzelmi tájképként gondoljunk: egy olyan területként, ahol az, amit elfelejtettnek hittünk, még mindig virágzik, még ha csak árnyékban is.
Lídia Vives (1991) barcelonai székhelyű fotográfus és vizuális művész. Munkáit a Vogue Italia, az Esquire publikálta, és olyan múzeumokban mutatták be, mint a Louvre (Párizs) és a Saatchi Gallery (London).
Nemzetközileg elismert a festői és narratív stílusáról, Lídia olyan képeket alkot, amelyek szimbolizmust, színt és érzelmet ötvöznek, sokszor apró „easter eggs”-eket rejtve, amelyek mélyebb pillantásra ösztönöznek.
Az eladó története
Fordítás a Google Fordító által· Lídia Vives, Lleida (Spanyolország), 1991.
Önarckép
A Forgetting morfológiája, amelyet 2025-ben készítettek és nyomtattak.
Impresa en papel Fine Art Baryta Hahnemühle, rendkívül fényes felülettel.
· Edición 1/3.
Az eredeti fénykép mérete 67x100 cm, a paspartúval és a kerettel együtt 122,5x91,6 cm.
Minőségi keret paszpartuval és múzeumi üveggel.
· A papír hátoldalán és a kereten aláírt grafika.
· Közvetlenül a művésztől.
· Tartalmazza az eredetiségigazolást.
A műalkotást sarokvédőkkel, buborékfóliával és kartoncsomagolással szállítjuk a maximális védelem érdekében. A szállítás a DHL Expressszel történik, és biztosítást is tartalmaz.
· A küldeményhez tartozik egy aláírt képeslap a szerző személyes üzenetével, valamint egy pár pamutkesztyű a műalkotás kezeléséhez.
· Ez a mű az Affordable Art Fair kiállításon volt látható Amszterdamban.
A műről:
A Feledés morfológiájában a szimbólumok visszafogott erővel jelennek meg, az emlékezés és a felejtés kapcsolatát vizsgálva egy mozdulatlansággal és érzelmi rezonanciával átitatott képen keresztül.
A távolságtartást és melankóliát ötvöző tekintetű női alakot pipacsok veszik körül (virágok, amelyeket hagyományosan az alvással, a feledés homályával, az élet és a halál küszöbével társítanak). Anélkül, hogy a szó szerinti értelmezéshez folyamodnánk, a fénykép felidézi az emlékek lappangó fennmaradásának módját: nem élénk jelenetekként, hanem csendes jelenetekként, amelyek továbbra is a felszínre törnek belülről.
A klasszikus ikonográfia ihlette jelenet egyfajta lebegő, szinte rituális hangulatot teremt. A jelmezek, a világítás és a kompozíció a képi hagyományokhoz kötődik, de kortárs perspektívából, amely a szimbolikust helyezi a vizuális elemek középpontjába.
A kép nem ábrázol, hanem sugall. Arra késztet minket, hogy az emlékezetre ne archívumként, hanem érzelmi tájképként gondoljunk: egy olyan területként, ahol az, amit elfelejtettnek hittünk, még mindig virágzik, még ha csak árnyékban is.
Lídia Vives (1991) barcelonai székhelyű fotográfus és vizuális művész. Munkáit a Vogue Italia, az Esquire publikálta, és olyan múzeumokban mutatták be, mint a Louvre (Párizs) és a Saatchi Gallery (London).
Nemzetközileg elismert a festői és narratív stílusáról, Lídia olyan képeket alkot, amelyek szimbolizmust, színt és érzelmet ötvöznek, sokszor apró „easter eggs”-eket rejtve, amelyek mélyebb pillantásra ösztönöznek.
