Manlio Bacosi (1921-1998) - Paesaggio umbro

Manlio Bacosi (Perugia 1921 - 1998)

Umbro táj

Olajfestmény vásznon

Jobb alsó sarokban aláírva: BACOSI

sávval és üveggel

A festmény méretei: 40x40 cm

Keret méretei: 60x60 cm

Kitűnő állapotban: kész arra, hogy gyűjteménybe helyezzék (lásd a képeket).


Manlio Bacosi egy olasz festő volt, aki Perugiában született 1921-ben. A kreatív életképesség és az expresszív eredetiség csak néhány fő jellemzője Manlio Bacosinak, akit az egyik legismertebb olasz tájképfestőként tartanak számon. A festészettől a grafikáig, a kerámia díszítésétől a szobrászatig, Manlio Bacosi az egyik legsokoldalúbb művésznek bizonyult a második világháború utáni időszakban. A szobrász Leo Ravazzi és a futurista festő Gerardo Dottori műhelyében tanult. 1947-ben kezdett kiállítani, és azóta számos egyéni kiállítást rendezett Olaszországban és külföldön.
1951-ben, mindössze harmincévesen, Manlio Bacosi Gerardo Dottori javaslatára meghívást kapott a második világháború utáni futurizmus első kiállítására, a Bologna-i Palazzo del Podestà-ban, a fiatalok szekciójában, akiket az avantgárd futurista művészet folytatóiként azonosítottak.

Ebben az időszakban Manlio Bacosi az absztrakt és az informális művészeteket vizsgálta, azonban a Dottori által képviselt umbro tájképfestészet annyira befolyásolta a fiatal művészt, hogy egész életét ennek szentelte, és így tekintik az umbro tájképfestészet folytatójának.
Manlio Bacosi műveiben a táj mélyreható redukciós és szintézis folyamaton megy keresztül, amely során az alkotó egy minimalista világot ábrázol, amit néhány jel jelez sík és egységes színfelületeken, két dimenziós térben. Ebben a kontextusban az alkotó saját gesztusos habitusával lép fel, ami még titokzatosabb és hermetikusabb festői jeleket helyez el ebbe a valóságba. A tájak mellett kedvenc témái közé tartoznak a halott természetek is, melyek fogalmát folyamatosan fejleszti, alkalmazva azokat a témákra, amelyek színes üres térben vagy egyszerű, de bonyolult geometriai formákban lebegnek.
A kerámiák is új jellemzőket mutatnak, olyan alkotások, amelyek intenzív kreatív tevékenység eredményei, és kevésbé éles, inkább elmosódott formában érzékelik a színt.
1972-ben Todi városa tiszteletére antológiai kiállítást mutattak be a Comune-palotában.
1975-ben Recanatiban, a Leopardi-ünnepségek alkalmával, Manlio Bacosi bemutatta a városi termekben műveinek széles gyűjteményét. Szintén 1975-ben Montecatini városa rendezett egy több mint 50 műből álló egyéni kiállítást. Ugyanezen év decemberében Róma városa bemutatott egy nagyobb egyéni tárlatot a Palazzo Braschi termeiben.
1976 márciusában a Perugia Városi Önkormányzatnál több mint 80 művet felölelő katalógus kiállításra került sor.
1979-ben megkapja az Arany Szent Valentin Nemzetközi Díjat a Képzőművészetekért. Ugyanebben az évben júliusban a San Marinó-i múzeumban szerveznek egy összefoglaló kiállítást a község által.
1982 májusában nagy egyéni kiállításra került sor, ahol 80 művet mutattak be a Faenza-i Molinella termében, a város támogatásával. Manlio Bacosi 1998-ban halt meg Perugiában.