Castagna Maurizio 1961 - XL - Spiragli di Pace

Maurizio Castagna rendkívül érzelmileg erőteljes összefoglalója: gyűjteménydarab.




Con Spiragli di pace, Maurizio Castagna megerősíti pozícióját, mint az egyik legszemélyesebb és leglüktetőbb hang a kortárs olasz absztrakt festészetben. Az Albertina Akadémián Torinoban szerzett képzettsége, valamint a szigorú figuratív festészet múltja és az Asti, Catania és Caltanissetta püspöki kúriákban betöltött fontos intézményi feladatai megalapozzák azt az erős alapot, amelyről a művész később elindult, hogy egy nagy érzelmi erővel bíró gesztusnyelvet alakítson ki.
Castagna festészete egy összetett és mélyen átgondolt folyamatból születik: egymásra rétegződő pigmentek, tojás tempera, zománcok, akrilok és saját formulájú gyanták alkotnak egy élő, változó felületet, ahol minden lépés belső emlékként marad meg. A festékanyag nem takar: feltár. Nem semlegesít: kibukkan. Ez egy rétegezett írás, amely lélegzik, vibrál, mozog.
Ebben a struktúrában automatikus, impulzív gesztusok jelennek meg, amelyeket Castagna az ösztönre és a spontaneitásra bízik, párbeszédben az Action Painting és a gesztus-szurrealizmus nagy hagyományával. A nyilvánvaló hivatkozások – Pollock, Lee Krasner, De Kooning, Sam Francis (akit személyesen ismert az művész), valamint Afro, Birolli, Severini, Montanarini és Rothko – soha nem válnak idézetté, hanem teljesen személyes kifejezési szabadság gyökereivé.
Okwui Enwezor írta az életművéről:
Castagna festménye nem tárgyilagos vagy szubjektív valóságot ábrázol: felszabadít egy belső feszültséget. Minden gesztus, minden folt, minden gyantavariáció arra van kalibrálva, hogy érzelmet, hatást, libabőrt váltson ki.
Egy értékes megfigyelés, amely feltárja a festői tevékenységének mélyebb természetét.
A béke szellőiben a gesztus energiája nem robban kaóssággá, hanem vibráló egyensúlyba szerveződik: sugárirányú vonalak, keresztbe futó nyomok, fénylő felületek, amelyek hirtelen villanásként tűnnek fel. A mű úgy tűnik, megfogja azt a pillanatot, amikor egy feszültség feloldódik, és új fényt enged át.
Ezek a „spiragli” nem csupán színhatások: egy univerzális vágy metaforái a harmóniára egy konfliktusokkal átitatott világban. Castagna nem a békét ábrázolja: ő azt idézi elő, hagyja, hogy felbukkanjon mint érzelmi jelenség.
A műalkotás ritka minőséggel bír: egyesíti az erőt és a finomságot, az energiát és a elmélkedést, a mozdulatot és a lélegzetet. Olyan festmény, amely beszél a szemnek, és ugyanakkor az érzéki emlékezetnek, aki nézi.
Castagna, művész, aki nyilvános és magán gyűjteményekben szerepel Európában, Amerikában, a Közel-Keleten és Ázsiában, számos kiadványban dokumentálva Giorgio Mondadori, Bolaffi és Il Quadrato által, ismét bebizonyítja művészi érettségét és tudatosságát.
A béke szellőnyílásai az egyik legerőteljesebb műve közülük: egy nyitott ablak a törékeny, de ragyogó béke lehetőségére, amely képes túl lépni határokat, kultúrákat és időket.