Vincenzo Caiazza (1977) - Positano

Vincenzo Caiazza
Amalfi, olaj az asztalon, 50×40 cm

A szöveg hiányzik, így fordítás nem lehetséges.
Művész: Vincenzo Caiazza
Technika: Olajfesték vásznon.
Méret: 50 × 40 cm

Vincenzo Caiazza műve kivételes érzékenységgel ragadja meg az időtlen varázst az Amalfi-parton, amelyet egy alkonyati fényben megvilágított pillanatból látunk a magasból.

A művész a jelenetet vibráló és anyagszerű ecsetvonások szövetén keresztül építi fel: gyors, egymásra rétegzett, szinte impresszionista hatású mozdulatok, amelyek a hegybe vájt építészetet formálják. A házak olyan, mint egy fénylő mozaik, meleg színek áradata — okra, rózsaszín, narancs és földszínek —, melyeket hirtelen fehér és kék fények szakítanak meg, utalva az ablakokra, lépcsőkre, a naplementekor kigyulladó lámpák tükröződéseire.

A fókuszban a templom zöld mázas kupolája dominál, amely nagy plasztikussággal és finom fényjátékkal van megalkotva, kiemelve annak térbeli méretét. Körülötte a városi szövet sűrűsödik: kis utcák, teraszok és apró épületek tűnnek fel mély árnyékokból, dinamikus párbeszédet teremtve a fény és sötétség között.

A kép bal oldala a tenger nyugalmába nyúlik: egy türkiz színű, lágy és mélabús táj, melyet könnyű hullámok és néhány finoman felvázolt részlet gazdagít, amelyek lélegzetet és mélységet adnak a kompozíciónak. Az ég, finom rétegekkel felépítve, a naplemente aranyrózsaszínjétől a hűvös éjszakai kék árnyalatokig fokozatosan elhalványul, és szinte álomszerű atmoszférába burkolja a hegyet.

A művet erőteljes atmoszférikus hatás jellemzi, valamint az alkotó képessége, hogy a vonal élénkségét egy finom fényérzékenységgel ötvözze. Ennek eredményeként egy vibráló, érzelmekkel teli látomás születik, amely tisztelgés a Campaniai part bámulatos szépsége előtt, amely a tenger, az építészet és a hegyek között lebeg.