Joan Raimon Palaujuncà (1968) - Entre los árboles

A Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást, mely Joan és Raimon de Palau tulajdona, akik együtt festették a képet, és egy nyugodt, körülölelő erdőt ábrázol, ahol a fény és a növényzet nyugalom, elmélkedés és mély kapcsolat érzetét keltik a természettel. A festmény kiváló technikájával és magas festészeti minőségével tűnik ki, mely átadja a művészi értékeket.

Méret kerettel: 55x46x4 cm.
· Méretek keret nélkül: 41x33 cm.
Olajfestmény vásznon aláírva kézzel a művésztől, Palaujuncà.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben árusítják (az árverésen ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy bensőséges és csendes természeti térbe vezet minket, ahol egy erdő válik a jelenet valódi főszereplőjévé. Az első pillanattól fogva körülölelő, szinte nedves atmoszférát érzékelünk, ahol a fény finoman szűrődik át a törzsek között. A kompozíció arra hív, hogy közelről szemléljük, mintha lassan sétálnánk az erdőben, érzékelve a környezet susogását és a természet nyugodt ritmusát.
Az első terven a talaj zöldellő fűvel és földes foltokkal van borítva, amelyek alig észrevehető ösvényt sejtetnek. A zöld és okker árnyalatok természetes módon keverednek, életre keltve egy élő, változó felületet, amely a puha, organikus talaj érzetét kelti. Ez nem egy civilizált tér, hanem egy olyan hely, ahol a természet szabadon kifejezi magát, apró szabálytalanságokkal, amelyek mélységet és érzelmi realitást adnak a tájnak.
A fák törzsei függőlegesen magasodnak, ritmikus sorozatot alkotva, amely egész jelenetet strukturál. Mindegyik különböző árnyalatokat mutat, a szürkéskékes árnyalatoktól a meleg barna felé, ami erősíti a sokféleség és az élet érzését. A kérgek vibrálnak a fénytől, és a szétszórt levelek meleg árnyalatokat adnak, megtörve az összkép színpárosításának szigorúságát, és egy nyugodt, mérsékelt évszak átmenetét idézik elő.
A középső síkon a erdő sűrűsödik és mélyebb lesz. A fák egymásra rétegződése rejtély és elmélyülés érzését kelti, mintha a tér egyre csendesebbé válna, ahogy haladunk előre. A fény enyhén elhalványul ebben a zónában, lágy kontrasztokat teremtve, amelyek az introspekcióra hívnak. A néző nem látja az erdő végét, ami megerősíti a folytonosság és egy olyan természetes világ elképzelését, amely túlmutat a láthatón.
A háttér hideg és tompa tónusok között olvad össze, ahol a formák inkább javasoltak, mint meghatározottak. Ez a részletes veszteség mély érzést kölcsönöz, és egész jelenetet egy poétikus atmoszférába burkol. Nincs explicit emberi jelenlét, de van egy érzelmi nyom, amely nyugalmat, elmélkedést és szoros kapcsolatot sugall a természettel, mintha az erdő egy régi, védelmező csendet őrizne.
Összességében a kép egy érzékszervi és érzelmi élményt közvetít az erdőről, ahol a fény, a növényzet és a tér egy nyugodt és magával ragadó látomásban olvad össze, amely a visszavonulásra és a természet nyugodt szemlélésére hívogat.