École catalane (XX) - NO RESERVE - Horizon en flammes

A Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást, amely a katalán iskola egyik alkotása, és egy naplemente érzelmi intenzitását ábrázolja, ahol a fény és a szín a nyugalmat, az átmenetet és a múló szépséget fejezi ki. A festmény kiváló technikájával és magas festészeti minőségével tűnik ki, mely átadja a művészi kifejezés gazdagságát.

A mű méretei: 38x46x1 cm.
Olajfestmény farostlemezre, kézzel aláírva a művész által a jobb alsó sarokban.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Este a kép előttünk olyan, mint egy égő és mély horizont, ahol az ég és a tenger úgy tűnik, mintha csendes, érzelemmel teli párbeszédet folytatna. A jelenet intenzív alkonyat érzését közvetíti, amikor a nappali fény ellenáll a múlásnak, és meleg, körülölelő árnyalatokkal festi be mindent. Az ég nagy részt foglal el a kompozícióban, élénk, dinamikus, szinte dobogó, mintha minden felhő saját energiával lenne átitatva. A légkör sűrű és magával ragadó, arra ösztönözve a nézőt, hogy megálljon és nyugodtan szemlélődjön, mintha az idő lelassulna ebben a tájban.
A domináns színpaletta mélyvörös, élénk narancs és sötét okker árnyalatok körül forog, amelyek organikusan fonódnak össze. Ezek a színek meleget és drámaiságot, ugyanakkor bensőségességet és nyugalmat sugároznak. Az ég legmélyebb sötét részei és a központi ragyogás közötti kontraszt természetes vonzó pontot teremt, egyfajta fénylő magot, amely a horizontból tűnik elő. Ez a fény nem agresszív, inkább körülölelő, mint az utolsó sóhaj a napból, mielőtt elbújna.
A tenger nyugodt, szinte mozdulatlan felületként jelenik meg, amely finoman és töredezetten tükrözi az ég erősségét. A horizontvonal egyensúlyi tengelyként működik, amely két világot választ el egymástól: a felsőt, tele erővel és mozgással, és az alsót, amely nyugodtabb és elmélkedőbb. A vízen arany és narancssárga reflexiók lágyan hosszabbodnak, mélység és folytonosság érzetét keltve, mintha a fény lassan csúszna a néző felé.
A jelenet nem mutat konkrét elemeket vagy felismerhető figurákat, ami erősíti annak evokáló és univerzális jellegét. A néző nem egy konkrét helyzetbe kerül, hanem egy érzelembe, egy hangulatba. Az ég úgy tűnik, egy változásról, átmenetről mesél, miközben a tenger csendben hallgatja. Ez a narratív részletek hiánya lehetővé teszi, hogy mindenki saját emlékeit, érzéseit vagy vágyait vetítse rá a képre.
Összességében a kép erőteljes érzést közvetít a mély és melankolikus nyugalomról, melyet egy múló pillanat szépsége egészít ki. Egy olyan mű, amely a befelé fordulást, a csendet és a hosszú elmélkedést hívja életre, ahol a szín ereje és a tér szélessége válnak a valódi főszereplőkké, és maradandó érzelmi nyomot hagynak a nézőben.