José Mendoza (1943) - NO RESERVE - Floración serena

A Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást, mely José Mendoza munkája, és a táj nyugalmát, valamint a virágzás teljes szépségét ábrázolja, felidézve a megújulást, az egyensúlyt és a mély, nyugodt kapcsolatot a természettel. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festői minőség nagyességével.

Keret nélküli méretek: 34x49x1 cm.
Olajfestmény papíron, kézzel aláírva a művésztől, J. Mendoza.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy fényes és finom jelenetként mutatkozik be, amely ünnepli a természet teljességének pillanatát. Az első tervtől kezdve a tekintet egy széles körű, világos virágokkal borított fákból álló összképre merül, amely magával ragadó és szinte éteri érzést kelt. A táj nyugalmat és megújulást közvetít, mintha a levegőben lágy és csendes lenne. Minden úgy tűnik, mintha egy tökéletes pillanatban állna meg, ahol a természet bőkezű és nyugodt módon mutatkozik meg.
Elsőként a virágzó fák ritmikus elrendezése figyelhető meg, amelyek sötét törzsek sorozatát alkotják, ellentétben a világos lombkoronák könnyedségével. A ágak kitárulnak és összefonódnak, gazdag fehér és rózsaszín árnyalatokat tartalmazva, amelyek uralják a jelenetet. Ez a virágzó tömeg nem tűnik nehéznek, inkább könnyűnek és szinte gőzösnek, utalva a virágok illatára és törékenységére a maximum pompájukban. A fák ismétlődése mélységet ad és irányt mutat a táj hátteréhez.
A fák tartó talaj finom zöld árnyalatokban jelenik meg, vizuális stabilitást és frissesség érzetét kölcsönözve. Nem merev vagy sík talajról van szó, hanem enyhén hullámzó, ami természetességet és dinamizmust ad az egésznek. A törzsek és a lombkoronák között kis tisztások láthatók, amelyek lehetővé teszik a tér lélegzését, elkerülve a túlzsúfoltságot és megerősítve a térérzetet. A talaj és a növényzet közötti kapcsolat harmonikus és kiegyensúlyozott.
A kép középső és hátsó részén a táj enyhe dombokra nyílik, és egy egyszerű épület diszkréten illeszkedik a környezetbe. Ez az emberi jelenlét finom és tiszteletteljes, szinte hangtalan, mintha mindig is a táj természetes része lett volna. A háttérben a hegyek kékes és szürke árnyalatokban sejlenek fel, a távolságtól lágyítva, miközben a világos és nyugodt égbolt egész jelenetet békés és diffúz fénybe burkol.
Az egész kép mély béke, megújulás és harmónia érzését közvetíti a természettel. Egy olyan kép, amely a virágzás múlandó szépségét, a természetes táj és az emberi jelenlét közötti egyensúlyt, valamint azt a nyugalmat idézi elő, amit egy olyan környezet megfigyelése közben tapasztalunk, ahol minden a helyén van, és meghívja a nézőt, hogy megálljon és élvezze a pillanatot.