Lluís Vila i Plana (1921-1992) - NO RESERVE - El paso del tiempo

A Pictura Subastas bemutatja ezt a lenyűgöző műalkotást, amely Vila i Plana tulajdona, és egy csendes, elmélkedő tájat ábrázol, amely a befelé fordulásra és a természet nyugodt, lassú élvezetére hívogat egy nyugalom és átmenet pillanatában. A festmény kiváló technikájával és a nagy festészeti minőségével tűnik ki, amely átjön a néző felé.

Dimenziók kerettel: 75,5x95x6 cm.
· Méretek keret nélkül: 54x73 cm.
Olajfestmény vásznon, kézzel aláírva a művész által a jobb alsó sarokban.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben árusítják (az árverésen ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy nyugodt és csendes tájat mutat, melyet egy széles út ural, amely finoman belesimul a jelenetbe, és a néző tekintetét a háttér felé irányítja. A terep nedves és földes, finom színváltozásokkal, amelyek a közelmúlt vagy az évszak változását sugallják. Az út felülete nem egységes, hanem szabálytalan, apró foltokkal és árnyalatokkal, amelyek realitást és mélységet adnak a képnek. Az első tervtől kezdve nyugodt, szinte elmélkedő atmoszférát érzékelünk, amely arra ösztönöz, hogy nyugalommal járjuk be a teret.
Az út két oldalán karcsú fák magasodnak, vékony törzsükkel és csupasz vagy alig leveles ágakkal. Ezek a függőleges formák vizuális ritmust teremtenek, amely kíséri az ösvény menetét, és megerősítik a perspektíva érzését. Az ágak finoman keresztezik egymást, természetes hálót alkotva, amely finoman engedi át a fényt. A levelek, ritkák és szórványosak, úgy tűnnek, mintha a levegőben lebegnének vagy épp esnének, egy átmeneti pillanatot idézve a természet körforgásában.
A fák mögött nyíló táj széles és világos, mezőkkel, amelyek a horizont felé terjednek. Ezek a nyitott terek kontrasztot alkotnak az út közelségével és az első tervben lévő fákkal, hozzájárulva a tágasság és a vizuális szünet érzéséhez. A háttér finom, kissé elmosódott árnyalatai távolságot és nyugalmat sugallnak, mintha a világ lassan feloldódna a távolban. Az egész kompozíció mély nyugalom, szinte meditációs érzést közvetít.
A fény alapvető szerepet játszik a kép atmoszférájában. Nem intenzív vagy közvetlen fény ez, hanem szűrt, lágy, amely beburkolja a tájat, anélkül hogy éles kontrasztokat kényszerítene ki. Ez a megvilágítás hozzájárul egy nyugodt nap érzéséhez, talán felhős vagy kora reggeli időszakhoz, amikor a színek visszafogottak és harmonikusak. A fény és árnyék kapcsolata finom, erősítve a jelenet poétikus és elmélkedő jellegét.
Az emberi alakok hiánya hangsúlyozza a hely csendjét, és megerősíti az elképzelt tér gondolatára való összpontosítást. Az út úgy tűnik, várja a járót, de nem kényszeríti rá, nyitva hagyva a lehetőséget a bejárásra anélkül, hogy megmutatná azt. Így a néző válik a táj egyetlen pillanatnyi lakójává, akit arra invitálnak, hogy mentálisan fedezze fel, és hagyja, hogy elvarázsolja nyugalma és egyszerűsége.
Összességében a kép mély nyugalom, önreflexió és a természethez való kapcsolat érzését közvetíti, bemutatva egy egyszerű és őszinte tájat, ahol az idő múlása, a csend és a fény összeolvadnak, hogy nyugodt és megindító atmoszférát teremtsenek.