José María Vila Cañellas (1913-2001) - NO RESERVE - La luz del paisaje - XL

A Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást Vilà Cañellas-tól, amely a nyugodt kapcsolatot ábrázolja az ember és a táj között, bemutatva az emberi alak apró méretét a természet nyugodt és körülölelő végtelensége előtt. A festmény kiváló technikájával és a nagy festészeti minőségével tűnik ki, amelyet közvetít.

Méret kerettel: 89x105x8 cm.
· Méretek keret nélkül: 65x81 cm.
Olajfestmény vásznon, kézzel aláírva a művész által a bal alsó részen.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben árusítják (az árverésen ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép előtt tárul fel a néző előtt, mint egy széles és mély látomás a tájról, melyet hullámzó dombok uralnak, egymást követve, míg a távolban el nem vesznek. A kompozíció arra hív, hogy a tekintetünkkel járjuk be a területet, az első sötét, földes közeli résztől a horizont legvilágosabb és legmesszibb árnyalataiig. A jelenet érzékelteti a térség tágasságát és csendjét, mintha a tér lassan lélegezne egy változó, árnyalatokkal teli ég alatt.
A háttérben álló hegyek nyugodt és állandó jelenléttel magasodnak, szabálytalan vonalat alkotva, amely a föld és az ég határát jelöli. Profiljuk lágyul a távolság miatt, könnyed atmoszférába burkolózva, amely elmosódja az alakokat és mélységet ad. Ezek a magaslatok nem tűnnek impozánsnak vagy fenyegetőnek, hanem védelmezőek, mint egy természetes függöny, amely körülveszi a völgyet, és vizuális és érzelmi stabilitást kölcsönöz neki.
A táj központi részén megvilágított mezők és lejtők láthatók, ahol a világosabb árnyalatok jelentős kontrasztot alkotnak a mélyebb árnyékos területekkel az első tervben. Ez a fénycsík horizontális tengelyként működik, amely szervezi a kompozíciót és irányt mutat a kép belseje felé. A fény és árnyék váltakozása a felhők mozgását sugallja a területen, és dinamizmust kölcsönöz egy olyan jelenetnek, amely nyugalma ellenére tele van tartalék életenergiával.
Az első terv másképp sötétebb és sűrűbb, alacsony növényzettel és szabálytalan formákkal, amelyek közelséget és mélységet adnak. Itt a föld keményebbnek, tapinthatóbbnak tűnik, mintha a néző érezné textúráját a lábai alatt. Ez a terület kontrasztot teremt a távolban lévő háttérrel, és megerősíti az érzést, mintha egy magaslatról, szinte egy természetes kilátóból figyelné az tájat.
A jobb alsó sarokban két kis méretű emberi alak látható, akik együtt haladnak át a mezőn. Jelenlétük narratív és érzelmi dimenziót ad az egész képnek, emlékeztetve az emberi méretet a környezet hatalmaságával szemben. Az alakok nem uralják a jelenetet, hanem beépülnek abba, utalva egy nyugodt sétára, csendes beszélgetésre vagy egyszerűen arra, hogy sétálva megosztják a természetes teret.
Az ég kiegészíti a jelenetet változó és kifejező jelenléttel. A felhők szabálytalan rétegekként terülnek el, váltogatva a világosabb és sűrűbb területeket, ezzel erősítve a mélység és a mozgás érzését. A égbolton átszűrődő fény finoman szűrődik át a tájon, egységesítve az összes elemet, és egy meditációs hangulatba burkolva azokat.
Az összkép mély nyugalom, önreflexió és a természettel való kapcsolat érzését közvetíti. A táj végtelensége, amelyet az emberi alakok diszkrét jelenléte egyensúlyoz, arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk az ember helyéről a világban, valamint az nyugodt szépségéről a nyitott és időtlen térségeknek.