Jules Atarax (1985) - Dernier humain

Ez a mű a posztmodern kontextusban az emberi állapotra szentelt sorozat legutóbbi és végső vásznává válik, ott, ahol az egyén egyszerre még jelen van és már útban van a felbomlás felé.

Olajfestmény vászonra, amely mélyreható kutatás része az emberi alak töredezettségének, nem narratív alanyként, hanem törékeny jelenlétként, amely a feltűnés és az eltűnés között lebeg. Az emberi nem megfogható: sejtethető, visszatartott, a matériában és a festői térben szétszóródik.

A festmény egymást követő rétegekben épül fel. Az anyag szándékosan sűrű egyes helyeken, máshol pedig visszafogottabb, feszültség játékát teremtve a csendes zónák és az ellenállási zónák között. A gesztus lassú, mértéktartó, demonstráció nélküli, lehetővé téve a nézőnek, hogy belépjen a műbe.

Ez a vászon a sorozat végleges lezárását jelenti. Többé már nem lesz semmilyen kiterjesztés, sem folytatás, sem későbbi variáció. Ez a végpont, egyben befejezés és küszöb, amely az előző alkotásokban kibontakoztatott összes kihívást összegzi.

A Galerie Dantesque keretében bemutatott mű szándékosan szelektív megközelítést követ, előnyben részesítve a ritka megjelenéseket és az egyértelműen határolt ciklusokat.

Az utolsó darab pozíciója miatt ennek a vásznának különleges értéke van a korpuszban: nem egy fragmentum, hanem egy szintézis, egy vállalt megállapítás a teremtés folyamatában. Egy lehetőség.

Egyedi, aláírt alkotás, olajjal a vászonra festve.
Formátum: 50 × 70 cm.
A művet a legnagyobb gondossággal küldik el.