Ikon - Fa - A Boldogságos Szűz elalvása

Istenanya nyugvása (görögül Koimesis, és a latin hagyományban a Dormitio vagy „Tranzit”).

A jelenet a Szűz Mária halálának pillanatát ábrázolja, amit az ortodox hagyomány nem hétköznapi halálnak értelmez, hanem úgy, mint egy „alvást” a dicsőítését megelőzően.

A Szűz Mária középen fekszik, halotti ágyon, sötét vörös palásttal. Krisztus közvetlenül mögötte áll, piros ruhában, karjaiban egy kis alakot tartva: ez az alak a Szűz lelke, mint egy pólyába burkolt csecsemő, a tisztaság és az új élet jelképe.
Az apostolok körüllölik az ágyat, sokan erőteljes bánattal vagy gyülegezéssel tollászkodva. A hagyomány szerint csodával érkeztek ide különböző helyekről erre a pillanatra.
A háttérben látható épületek a városi környezetet (Jeruzsálem) jelzik, és segítik a kompozíció felépítését.

Ez az ikon nem csak narratív, hanem mélyen szimbolikus:

Krisztus anyja lelkét fogadja → szerepek megfordulása (Mária hozta gyermek Krisztust, most Krisztus „viszi” Máriát).
Kifejezi a halál feletti győzelmet és a feltámadás ígéretét.
Keleti kereszténység egyik nagy ünnepe (augusztus 15.), részben megfelel a katolikus hagyományban az Assumptiónak.
Stílusa egyértelműen orosz vagy szláv (valószínűleg a XVIII–XIX. századi).
Jellemzően arany háttér, amely ateni fényt szimbolizál.
A glóriák jól kiemelkednek piros vonalakkal.