Hasan Djaafar (1919-1995) - Sabung Ayam (Cockfighting)

Sabung Ayam (kakasviadal)

Művész / alkotó: Hasan Djaafar (1919–1995)
Jelzés: Aláírt bal alsó sarokban
Származási ország: Indonézia
Technika: Olajfestmény vásznon
Keret: Kerettel
Méret: 115 × 77 cm
Állapot: Jó állapotban.

Háttérinformáció

A mű leírása

Sabung Ayam (kakasviadal) egy expresszív olajfestmény, amelyben Hasan Djaafar visszaadta a kakasok harcát egy erőteljes, szinte absztrakt szín-, mozgás- és ecsetvonás-sorozatként. Bár első látásra a jelenet absztrakt látszik, a középponti képpalást formák idézik a kakasokra és terjedő tollazatukra utalva.

A kompozíció erősen dinamikus. Széles, ívelt ecsetvonások körkörös irányokban mozognak a középpont körül, és szinte forgó képi struktúrát hoznak létre. Főként a felső részben a formák hosszú, erőteljes nyilai kásásodnak ki, miközben a festék mozgása lefelé tömörödik. Ennek eredményeként kifejezett mozgásérzet keletkezik anélkül, hogy a jelenet részletgazdag vagy naturalista lenne.

A színhasználat intenzív és erős kontrasztokkal bír. Mélykék, türkiz, zöld és fekete színek váltakoznak élénk pirossal, narancssárgával, sárgával és fehérrel. A meleg színek nagyrészt a középpont környékén és a függőleges középponti tengelyen összpontosulnak, miközben a sötétebb és hűvösebb árnyalatok ölelik a jelenetet. A látható, széles ecsetvonások és helyenként vastagabb felvitel erősíti a festőfelület fizikai és spontán jellegét.

Stílusában a mű az expresszionizmus és a figuratív absztrakció határán helyezkedik el. Ez összhangban áll Djaafar dokumentált fejlődésével, akinek festészete mind az impresszionizmushoz, mind az expresszionizmushoz kapcsolható. Későbbi festészeti megközelítésében nagyobb hangsúlyt kapott a témák energiájának és atmoszférájának átadása a természetes részletgazdagság helyett.

Művészeti életrajz

Hasan Djaafar 1919-ben született Koto Gadangban, Nyugat-Szumátrában, és 1995-ben hunyt el. Első festői oktatásában a indonéz tájképfestő Wakidi segített neki. 1949-ben Djaafar Párizsba utazott, ahol Salimmel és más, a modern és absztrakt művészettel foglalkozó művészekkel találkozott. 1951-től teljes munkaidőben művészként dolgozott.

Djaafar olyan festészeti stílust alakított ki, amelyben az indonéz témákat a modern európai festészeti technikákkal ötvözte. Az emberek, tájak, építészet és a mindennapi élet jelenetei voltak visszatérő témák. Technikai jellemzői közé tartozik a erőteljes színkontrasztok és a festék szabad kezelésének megközelítése; használta a paletta kést (paletmes) és néha érintés nélkül is alkalmazta a színeket. Djaafar maga sem kívánta művét egyetlen konkrét stílushoz kötni.

Pályafutása kifejezetten nemzetközi jellegű volt. 1959-ben önálló kiállítást tartott a Singapore Polytechnic-ben, ezt követően tárlatai voltak Jakarta, Washington D.C., New York, Rio de Janeiro, Den Haag, Hamburg és Eindhoven városaiban. 1971-ben 95 festményt állított ki az Indonéz nagykövetségen Den Haag-ban.