Olasz iskola (XVII) - Il giudizio di Paride

Iskolás olasz XVII. század - Veronai-Emiliai környék

“ Parídos ítélete “

- Olaj a vásznon
- Időszak: 1670-1700
- Veronai-Emiliai környezet, a XVII. század vége
- Méretek: 77 x 59 cm régi kerettel
- Vászon: 66,5 x 50 cm

TÁRGY/IKONOGRÁFIA

A jelenet a klasszikus mitológia egyik leghíresebb epizódját ábrázolja, Parídos ítélete, a trójai háború mitológiai előzménye. A történet szerint Parídos, a trójai herceg, pásztorként nevelték fel, és feladata, hogy eldöntse, ki a legszebb Giunó (Héra), Athena (Minerva) és Vénusz (Venere) közül, és nekik adja az aranyalmát. A választás Vénuszra esik, aki Megígéri az Elena iránti szerelmet. A festményen a történetet négy főszereplő csoportban sűrítik.

Jobbra Parídost látjuk, aki egy sziklán ül, és egy széles vörös drapériába burkolózik. A meztelen torzó és a dőlt testtartás a döntőbíró szerepét hangsúlyozza.

Közép-balra azonnal felismerhető Minerva/Athéna, sisakjára tollazat és hosszú staffa jellemző. A sisak jelenléte a Parídos ítéletének hagyományos ikonográfiai attribútuma az istennőnél.
A két másik női alak Giunone (Héra) és Venere (Vénusz). Különösen fontos a képen előtérben, félaktban, majdnem teljes hátulról látható fiatal leány, akinek megerőltetett testhelyzete a kompozíció formai magvát képezi.
A bal oldal tetején, világos drapériával kísért egy női alak, amely színpadi, majdnem színpadias mozgást mutat.
A háttér jobboldalán egy apró alak tűnik fel, sötét tájképen belül.

⸻

KOMPÓZÍCÓJA-ANALÍZIS

A jelenet felépítése rendkívül gondosan kidolgozott. A művész a szereplőket félköríves sorrendben helyezi el, amely vezetést ad a szemnek: a mozgás a térdelő alak és Parídos találkozásában éri el csúcspontját. Híresen hatásos a diagonális ellenpontozás rendszere: Minerva kezében tartott staffa jobbra halad, míg a térdelő nő teste egy ellentétes diagonált hoz létre. Parídos ezt a struktúrát a vörös drapériának erős cromatikai tömegével egészíti ki.

A térdelő alak vélhetően az alkotás leginkább sikerült találmánya: a háta megvilágított, a törzs torzítása és a lábának átlós kivetítése nagy mélységet teremt.

Ez tehát nem naív kompozíció: a kép mögött tanult, figuratív kultúra sejthető, amely a maníérizmus és a posztmaníerisztikus itáliai hagyományokból táplálkozik.

⸻

STILISZTIKAI ANALÍZIS

Az alkotás több elemet őriz meg a késői Manierizmus kultúrájából: nyújtott női testek, viszonylag kicsi fejek, mesterséges torzítások, a pózok eleganciája és a vonal dominanciája a naturalisztikus leírás helyett.
Ugyanakkor a erős fény-árnyék kontraszt, a testek nagyobb tömörsége és Parídos vörös drapériája olyan elemeket hoz be, amelyek már teljesen barokk-kori jellemzők.
Különösen jelentősek:

* a női figurák nyújtott anatómiája;
* a kis, éles profilok;
* a térdelő alak komplex torzítása által felépített figura;
* a Minerva majdnem szoborfigurává merevedett jelenléte;
* a tiszta világos bőrszínű árnyalatokat felütő paletta sötét alapkőzetből;
* a vörös mint fő cromatikus akcentus;
* a táj csak harmadik felvonásként van jelen.

Összességében tehát egy figuratív kultúra a késői manierizmus és a 17. századi klasszicizmus határán, nem pedig egy érett 18. századi nyelv.

⸻

ATTRIBUTÍV TARTOMÁNY

A kompozíció ugyanakkor kapcsolatokat mutat a 16. század végétől a 17. század elejéig Észak-Italia belső művészeti kultúrájához, ahol a manierista modellek tovább éltek a klasszicista megoldásokkal együtt.
Érdekességként említhető, hogy Parídos ítéletét könyvekben, rajzokon és különösen rézkarcokon terjedték el. Az egyik alapmodell Marcantonio Raimondi Rafaeliről készített rézkarca volt, amely körülbelül 1513-14-ben keletkezett, és óriási figuratív sikerrel járt. A 17. században is igen elterjedt a téma: Francesco Albani például körülbelül 1650-60 körül egy nagy szemű változatot készített.

KERET:

Kerete: intarziás, aranyozott fakeret, neoklasszicista ízű, széles vízszintes síkú belső él, belső mintás relieftematikával. Olasz gyártású, a XVIII. század vége – a XIX. század eleje között, aranyozása természetes kopásokkal, használati íjm/**/*.?

ÁLLAPOT-ARRÓLÁS – STATE OF CONSERVATION – CONDIÇÃO

Távtartó:
A művet burkolt / újrahúzott vászonon tartják. A vászon jelenleg stabil és rendezett feszességgel bír. A váz fa, hagyományos kivitelű, középső függőleges keresztgerendával.

Felszín festék:
A fényképek szerint a felület összességében stabil. Szétszórt craquelure figyelhető meg, amely általánosan összhangban van a festékréteg öregedésével.
A sötét területeken és a bőrszínűnek legfinomabb átmeneteknél helyenként kopások és elvékonyodások láthatók.
Valószínűsíthetők korábbi restaurálásokból adódó utóidések és kiegészítések. A felületi lakk úgy tűnik, változások/oxidációk által érintett, ami a kontrasztok csökkenéséhez és a sötétebb tónusok olvashatóságának romlásához vezet.
A fényképeken nem mutatkoznak makroszkopikus leválások vagy a festékréteg szétválása.

Általános állapot
Elfogadható/jó az adott kor és az elvégzett konzervációs beavatkozások fényében.

*** Fotózási megjegyzés
Néhány festmény fotója professzionális stúdió világítással és lámpákkal lett készítve, hogy a kompozíciót, a részleteket és a festékanyag leírását jobban olvashatóvá tegye. Ez a megvilágítás apró színérzékelési és fényességbeli eltéréseket okozhat a mű direkthoz viszonyított megjelenítéséhez képest. A fotók kizárólag illusztrációs és dokumentációs célokat szolgálnak.

A keret ingyenes és ajándékba kerül a művel együtt, ezért kiegészítő elemnek számít, és nem része a festmény értékelésének. A keretek antik aranyozásának természetes gyengesége miatt az esetleges károk, leválások, törések vagy a keret részeinek hiányai a szállítás vagy feladás során nem vonhatók vissza vagy helyettesíthetők a mű értékének megítélésében.

Biztosított szállítás
Értékelő szakvélemény – Perizia Attribution Expertise

*** Történelmi érdek miatt a mű nem küldhető Európai Unión kívülre / biztosított szállítás faradalmában fakadóan fa ládában