Olasz iskola (XVII) - Il giudizio di Paride






17. századi régi mesterek festményeire és rajzaira specializálódott, aukciós tapasztalattal.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 143397 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Il giudizio di Paride, olajfestmény olajon olasz a 17. századból, vászonra, 77 x 59 cm, kerettel együtt eladó.
Leírás az eladótól
XVII. századi olasz iskola - Veneto-Emilia körzet
“ Il giudizio di Paride “
- Olajfestmény vásznon
- Időszak: 1670–1700
- Velencei-Emilia körzet, a XVII. század vége
- Méretek: 77 x 59 cm, ódon keretben
- Vászon: 66,5 x 50 cm
TÁRGY ÉS IKONOGRAFIA
A jelenet a klasszikus mitológia egyik leghíresebb epizódját ábrázolja, Párisz ítélete, Troja háborújának mitológiai előjele.
A történet szerint Párisz, trójai herceg, akit pásztorként neveltek, feladatot kap annak eldöntésére, hogy Jusztíciai Héraklész, Minerva és Vénusz közül ki a legszebb, és neki adja az arany almát. A választás Vénusz felé billen, aki megígéri neki Helenát.
A festményben a történet négy főszereplő csoportjában sűrűsödik.
Jobbra Páris tűnik fel, egy sziklán ülve, bő piros drapériába burkolva. A meztelen test és a dőlt tartás a is megállapítják őt mint bírót.
Középtől bal felé azonnal felismerhető Minerva/Athén, amelyet a tollas sisak és a hosszú ág jellemez. A sisak jelenléte a Párisz ítéletének ikonográfiai attribútumai közé tartozik.
A többi két női alak Giunone (Héra) és Vénusz megfelelője. Különösen fontos a középpontban előretört, lábáról alig hátulról látott, a test oldalt fordulásával a kompozíció formális tengelyét alkotó leány, akinek a tarkója majdnem teljesen hátrafelé fordul.
A bal szélső peremén, egy világos drapériával kísért különálló női alak a jelenet végkifejletét színházi módon zárja.
A sötét táj hátterében egy apró alak is feltűnik a jobb hátsó részen.
⸻
ANALISI COMPOSITIVA
A jelenet felépítése határozottan kidolgozott.
A szerző a főszereplőket egy félköríves sorba rendezve vezeti a szem figyelmébe: a mozgás a küzdelem összetalálkozásához vezet, ahol a térben térségében a tériség a diák főszereplő vagy a győztes szerepét látja, amely Magasságában a vörös drapéria adott masszív színűséarányú.
A térbeli diagonálisok rendkívül hatékonyak: Minerva a lantot a jobbra felfelé kényszeríti, miközben a térdelő nő testének vonalvezetése ellentétes diagonált hoz létre. Párisz ezen a szerkezeten a hangsúlyos vörös drapériával tölti ki a tömegét.
A térdelő alak valószínűleg az alkotás leginkább sikerült találmányát jelenti: a háta megvilágított, a törzse és a karcsú lábának diagonális aránya mély benyomást kelt.
Ez tehát nem egy naiv kompozíció: a képek mögött egy művelt figuratív kultúra azonosítható, amely a maníérista és posztmaníérista olasz hagyományból táplálkozott.
⸻
ANALISI STILISTICA
A mű számos elemet őriz a késői maníériussal való kapcsolatra: megnyújtott női testek, viszonylag kisméretű fejek, mesterséges torsiók, a pózok eleganciája és a naturális leírás fölényes használata a vonalvezetésben.
Ugyanakkor a mély fény-árnyék kontraszt, az anatómia nagyobb tömege és a Párisz vörös drapériája már újkorbeli elemeket hoz be.
Különösen jelentősek:
- a női alakok megnyújtott anatómiája;
- a kis, éles profilok;
- a térdelő figura összetett torsiójával felépített alak;
- a Minerva majdnem szoborszerű;
- a pasztell színek uralma, amelyek világosabb árnyalatokkal törnek elő egy sötét alapszínről;
- a vörös mint elsődleges színkiemelés;
- a tájkép részben egy színpadként használva.
Összességében tehát a késő-manierizmus és a barokk-klasszicizmus közti figuratív kultúra dominál, inkább mint egy érett 18. századi nyelvű nyelvi formakincs.
⸻
AMBITO ATTRIBUTIVO
A kompozíció azonban kapcsolatot mutat a Janusféle Itáliában az XVI. század végétől a XVII. századig kibontakozott szélesebb festészeti kultúrával, amelyben a maníérista modellek továbbra is érvényesek voltak a modern klasszicista megoldások mellett.
Érdekes megemlíteni, hogy a Párisz ítélete elterjedt festményeken, rajzokon és különösen rézkarcokon keresztül. Az egyik kulcsprototípus Marcantonio Raimondi Raffaellótól származó, mintegy 1513–14 körül datálható metszete volt, amely hatalmas figuratív sikert aratott.
A hatvanas években a XVII. században is különösen gyakori maradt a téma: például Francesco Albani készített belőle egy híres változatot körülbelül 1650–60 tájékán.
KERET:
Kerete: faragott és aranyozott faborítású keret, neoklasszikus ízlés szerint, széles sima árnyékoló üreggel és belső domború motívumból álló díszítéssel. Olasz gyártmány, a XVIII. végétől a XIX. század elejéig, aranyozásában természetes kopásokkal, használatban lévő kopásokkal és apró hiányokkal.
ÁLLAPOT – JELENTÉS
Támasz:
A mű feltehetően át lett fonnalva/újszúrásra felkészítve. A vászon jelenleg viszonylag stabil és rendesen feszített. A vázfa hagyományos szerkezetű, középső függőleges kereszt-támasz.
Festékfelület:
A képen a felület összességében stabilnak tűnik. Jelen van egy diffúz craquelure (porózus repedezettség), amely általában összhangban van az anyag öregedésével.
Észrevehetők a karcolások és helyenként a finom átalakítások, különösen a sötétebb területeken és a bőrök árnyalataiban.
Bizonyos restaurációkból adódó retusok és pótolások lehetségesek.
A felületi lakk úgy tűnik, hogy némileg megváltozott/oxidálódott, ami a kontrasztok lecsökkenéséhez és a sötétebb tónusok olvashatóságának megváltozásához vezet.
Fotókról nem észlelhető makro méretű felkavarodások vagy a képanyag kiterjedt leválása.
Állapot összességében
Közepes/jó az életkorhoz és a korábbi konzerváló beavatkozásokhoz viszonyítva.
*** Fotózási megjegyzés
Néhány felvételt professzionális fény- és lámpatest a jobb olvashatóság érdekében készült, amely a kompozíció, a részletek és a festék megértését szolgálja. Ez a megvilágítás enyhe változásokat okozhat a domináns színek és a fényerő érzékelésében a mű közvetlen látványához képest. A fényképek kizárólag illusztrációs és dokumentációs célokat szolgálnak.
A keret ingyenes és ajándék része a műhöz, így az értékelésbe történő beszámítás nem történik meg. Az antik és aranyozott keretek természetes törékenységéből adódó esetleges sérülések, leválások, repedések vagy részleges hiányok a szállítás vagy küldés során nem vonhatók vissza, semmilyen kárpótlás vagy a mű értékére vonatkozó vitatkozás nem lehetséges. A csomagolást a lehető legnagyobb gonddal készítjük elő a biztonságos szállítás érdekében.
Szállítás biztosítva
Attributív Szakértői Vizsgálat
*** Történelmi érdek miatt a mű nem küldhető a kontinensen kívül / biztosított szállítás fából készült szállítóládában
Az eladó története
XVII. századi olasz iskola - Veneto-Emilia körzet
“ Il giudizio di Paride “
- Olajfestmény vásznon
- Időszak: 1670–1700
- Velencei-Emilia körzet, a XVII. század vége
- Méretek: 77 x 59 cm, ódon keretben
- Vászon: 66,5 x 50 cm
TÁRGY ÉS IKONOGRAFIA
A jelenet a klasszikus mitológia egyik leghíresebb epizódját ábrázolja, Párisz ítélete, Troja háborújának mitológiai előjele.
A történet szerint Párisz, trójai herceg, akit pásztorként neveltek, feladatot kap annak eldöntésére, hogy Jusztíciai Héraklész, Minerva és Vénusz közül ki a legszebb, és neki adja az arany almát. A választás Vénusz felé billen, aki megígéri neki Helenát.
A festményben a történet négy főszereplő csoportjában sűrűsödik.
Jobbra Páris tűnik fel, egy sziklán ülve, bő piros drapériába burkolva. A meztelen test és a dőlt tartás a is megállapítják őt mint bírót.
Középtől bal felé azonnal felismerhető Minerva/Athén, amelyet a tollas sisak és a hosszú ág jellemez. A sisak jelenléte a Párisz ítéletének ikonográfiai attribútumai közé tartozik.
A többi két női alak Giunone (Héra) és Vénusz megfelelője. Különösen fontos a középpontban előretört, lábáról alig hátulról látott, a test oldalt fordulásával a kompozíció formális tengelyét alkotó leány, akinek a tarkója majdnem teljesen hátrafelé fordul.
A bal szélső peremén, egy világos drapériával kísért különálló női alak a jelenet végkifejletét színházi módon zárja.
A sötét táj hátterében egy apró alak is feltűnik a jobb hátsó részen.
⸻
ANALISI COMPOSITIVA
A jelenet felépítése határozottan kidolgozott.
A szerző a főszereplőket egy félköríves sorba rendezve vezeti a szem figyelmébe: a mozgás a küzdelem összetalálkozásához vezet, ahol a térben térségében a tériség a diák főszereplő vagy a győztes szerepét látja, amely Magasságában a vörös drapéria adott masszív színűséarányú.
A térbeli diagonálisok rendkívül hatékonyak: Minerva a lantot a jobbra felfelé kényszeríti, miközben a térdelő nő testének vonalvezetése ellentétes diagonált hoz létre. Párisz ezen a szerkezeten a hangsúlyos vörös drapériával tölti ki a tömegét.
A térdelő alak valószínűleg az alkotás leginkább sikerült találmányát jelenti: a háta megvilágított, a törzse és a karcsú lábának diagonális aránya mély benyomást kelt.
Ez tehát nem egy naiv kompozíció: a képek mögött egy művelt figuratív kultúra azonosítható, amely a maníérista és posztmaníérista olasz hagyományból táplálkozott.
⸻
ANALISI STILISTICA
A mű számos elemet őriz a késői maníériussal való kapcsolatra: megnyújtott női testek, viszonylag kisméretű fejek, mesterséges torsiók, a pózok eleganciája és a naturális leírás fölényes használata a vonalvezetésben.
Ugyanakkor a mély fény-árnyék kontraszt, az anatómia nagyobb tömege és a Párisz vörös drapériája már újkorbeli elemeket hoz be.
Különösen jelentősek:
- a női alakok megnyújtott anatómiája;
- a kis, éles profilok;
- a térdelő figura összetett torsiójával felépített alak;
- a Minerva majdnem szoborszerű;
- a pasztell színek uralma, amelyek világosabb árnyalatokkal törnek elő egy sötét alapszínről;
- a vörös mint elsődleges színkiemelés;
- a tájkép részben egy színpadként használva.
Összességében tehát a késő-manierizmus és a barokk-klasszicizmus közti figuratív kultúra dominál, inkább mint egy érett 18. századi nyelvű nyelvi formakincs.
⸻
AMBITO ATTRIBUTIVO
A kompozíció azonban kapcsolatot mutat a Janusféle Itáliában az XVI. század végétől a XVII. századig kibontakozott szélesebb festészeti kultúrával, amelyben a maníérista modellek továbbra is érvényesek voltak a modern klasszicista megoldások mellett.
Érdekes megemlíteni, hogy a Párisz ítélete elterjedt festményeken, rajzokon és különösen rézkarcokon keresztül. Az egyik kulcsprototípus Marcantonio Raimondi Raffaellótól származó, mintegy 1513–14 körül datálható metszete volt, amely hatalmas figuratív sikert aratott.
A hatvanas években a XVII. században is különösen gyakori maradt a téma: például Francesco Albani készített belőle egy híres változatot körülbelül 1650–60 tájékán.
KERET:
Kerete: faragott és aranyozott faborítású keret, neoklasszikus ízlés szerint, széles sima árnyékoló üreggel és belső domború motívumból álló díszítéssel. Olasz gyártmány, a XVIII. végétől a XIX. század elejéig, aranyozásában természetes kopásokkal, használatban lévő kopásokkal és apró hiányokkal.
ÁLLAPOT – JELENTÉS
Támasz:
A mű feltehetően át lett fonnalva/újszúrásra felkészítve. A vászon jelenleg viszonylag stabil és rendesen feszített. A vázfa hagyományos szerkezetű, középső függőleges kereszt-támasz.
Festékfelület:
A képen a felület összességében stabilnak tűnik. Jelen van egy diffúz craquelure (porózus repedezettség), amely általában összhangban van az anyag öregedésével.
Észrevehetők a karcolások és helyenként a finom átalakítások, különösen a sötétebb területeken és a bőrök árnyalataiban.
Bizonyos restaurációkból adódó retusok és pótolások lehetségesek.
A felületi lakk úgy tűnik, hogy némileg megváltozott/oxidálódott, ami a kontrasztok lecsökkenéséhez és a sötétebb tónusok olvashatóságának megváltozásához vezet.
Fotókról nem észlelhető makro méretű felkavarodások vagy a képanyag kiterjedt leválása.
Állapot összességében
Közepes/jó az életkorhoz és a korábbi konzerváló beavatkozásokhoz viszonyítva.
*** Fotózási megjegyzés
Néhány felvételt professzionális fény- és lámpatest a jobb olvashatóság érdekében készült, amely a kompozíció, a részletek és a festék megértését szolgálja. Ez a megvilágítás enyhe változásokat okozhat a domináns színek és a fényerő érzékelésében a mű közvetlen látványához képest. A fényképek kizárólag illusztrációs és dokumentációs célokat szolgálnak.
A keret ingyenes és ajándék része a műhöz, így az értékelésbe történő beszámítás nem történik meg. Az antik és aranyozott keretek természetes törékenységéből adódó esetleges sérülések, leválások, repedések vagy részleges hiányok a szállítás vagy küldés során nem vonhatók vissza, semmilyen kárpótlás vagy a mű értékére vonatkozó vitatkozás nem lehetséges. A csomagolást a lehető legnagyobb gonddal készítjük elő a biztonságos szállítás érdekében.
Szállítás biztosítva
Attributív Szakértői Vizsgálat
*** Történelmi érdek miatt a mű nem küldhető a kontinensen kívül / biztosított szállítás fából készült szállítóládában
