Henk Bies (1928-2006) - De zaaier

Ez a határozottan erőteljes és expresszív festmény egy tápnál dolgozó hajtó emberét ábrázolja a földön, mellette bőséges, színes táj terül el. A művész a emberi alakot széles, energikus ecsetvonásokkal és merész színpalettával ábrázolta: mélyk fekete, okker sárga, barna és élénk zöld. A előre hajló férfi sötét árnyéka impozáns kontrasztot alkot a meleg, aranysárga háttérrel, így az alak nagy, szinte emlékmű jellegű megjelenést kap. A pasztell festékezés és a durva, dinamikus ecsetvonások fokozzák a mozgás és a testi erő érzetét. A formák leegyszerűsítése és a erőteljes színkontrasztok révén a mű kifejezetten expresszionista jellegű. A kompozíció nem csupán a hagyományos paraszti életről szól, hanem a ember és a természet közötti összetartozásra, a föld termékenységére és a vetés–aratás évszázados ciklusára utal. Az eredmény egy rendkívül hangulatos és karakteres festmény, amelyben az emberi munka és a természet erői lenyűgöző módon találkoznak.

Méretek: 30 x 40 cm
Kerettel: 43 x 53 cm
Olajfestmény vásznon
1980

Henk Bies (1928–2006) holland képzőművész volt, Aarle-Rixtelben született, aki művészi családban nőtt fel. Szülője, a jól ismert Brabant-i tájképfestő Marinus Bies volt az első mestere, és már kiskorában megismertette a festészetet. Később a Maastrichtban található Jan van Eyck Akadémián tanult, és teljesen sajátos művészi jellegzetességet fejlesztett ki. Művei között festmények, akvarellek és rajzok találhatók, amelyekben a természet, a táj és a fény- és atmoszferikus hatások működése fontos szerepet töltenek be. A hatvanas évektől kezdve festészete egyre expresszionistább, később pedig non-figuratív irányba fejlődött, ahol a szín, forma és festői kifejezés jelentőséget nyert. Bies többek között Aarle-Rixtelben, Maastrichtban, Brüsszelben és Helmondban élt és dolgozott. Művészi tevékenysége mellett aktív szerepet játszott Brabant kulturális életében. Így részt vett a Meyhuis Helmondban való létrehozásában, és tanácsadóként működött a városban a művészeti ügyekben. Munkája tükrözi a családja festői hagyományához fűződő erős kötődést, ugyanakkor egy folyamatos személyes látásmód keresését is.