Henk Bies (1928-2006) - Tiel, valavond

Ez a hangulatos és kifejező festmény egy tág, elcsendesedett tájat ábrázol napnyugta idején, ahol egy magányos fa rajzolódik ki a lenyűgöző, aranysárga lurkó esti égbolton. A művész gazdag és harmonikus színpalettával, amely meleg oker-, barna- és sárga árnyalatokból áll, váltakozva mély zöldekkel és finom szürkéskék tónusokkal, különösen melankolikus és poétikus atmoszférát tudott megteremteni. A alacsony horizont és a kiterjedt felhőzet monumentális térérzetet kölcsönöz a kompozíciónak, miközben a szoliterfa természetes nyugalompontként funkcionál. Feltűnő a határozott, pasztell sűrű ecsetvonás, ahol a felépített festékszövet és az élénk színfoltok szinte tapintható minőséget kölcsönöznek a tájnak. A horizontnál lévő meleg fényárnyék gyönyörűen kontrasztol a előtér sötét mezeivel, ahol a finom tükröződések és világos részek plusz mélységet adnak. A festmény a vidéki élet csendjét és bánatát árasztja, és találóan adja vissza a természet múlékony szépségének megfoghatatlan leírását, különösen a fény, a szín és a légkör kölcsönhatására összpontosítva.

Méretek: 32 x 44 cm
Keret nélkül: 46 x 59 cm
Olajfestmény
Jobb alsó sarka aláírt és dátummal ellátva '1979'

Henk Bies (1928–2006) holland művészfestő volt, aki Aarle-Rixtelben született, és egy művészi családban nőtt fel. Anyja, a híres Brabanti tájképfestő, Marinus Bies, volt az első tanítója, és már fiatal korában megismertette a festészetet. Később a Maastrichti Jan van Eyck Akadémián tanult, és teljesen sajátos művészi kézjegyet alakított ki. Munkássága tájképeket, akvarelleket és rajzokat foglal magában, ahol a természet, a táj és a fény és légkör működése fontos helyet kap. A hatvanas évektől kezdve művészete egyre kifejezőbb expresszionista, majd később non-figuratív irányba fejlődött, ahol a szín, a forma és a festői kifejezés jelentőséget nyert. Bies többek között Aarle-Rixtelben, Maastrichtban, Brüsszelben és Helmondban élt és dolgozott. Művészetén túl aktív szerepet vállalt Brabanti kulturális életében is. Így részt vett a Helmondban lévő Meyhuis megalapításában, és tanácsadóként közreműködött a város művészeti ügyeiben. Munkája a családja festői hagyományával való szoros kapcsolódását tanúskodik, ugyanakkor folyamatos keresést mutat egy személyes képi nyelv felé."}