Nr. 94126198

Euclide - Euclidis Elementorum - 1589
Nr. 94126198

Euclide - Euclidis Elementorum - 1589
Euklidesz Krisztóf Clavio és hatása a reneszánsz matematikára
Alapmű az euklideszi geometriához és a Gergely-naptár reformjához.
Második kiadás, Cristoforo Clavio (1538-1612) egyik legbefolyásosabb műve, aki jezsuita matematikus és a európai tudományos reneszánsz kiemelkedő alakja. Mint "a XVI. század Euklidésze" Clavio átdolgozta és kibővítette Euklidész Elemeit, beleértve egy tizenhatodik könyvet (De solidorum regularium comparatione), valamint egy gazdag kommentár- és eredeti bizonyításanyaggal. A művet először 1574-ben Rómban nyomtatták ki, majd 1591-ben folió formátumban Kölnben ismét kiadták, és a kor matematikusai, valamint a későbbi tudósok számára referenciapontot jelentett. Clavio számos pontosítást végzett a klasszikus szövegeken, és új bizonyítási módszereket vezetett be, többek között megkísérelte bizonyítani a párhuzamosok posztulátumát, ami egy olyan probléma volt, amelyet csak a XIX. századi nem-euklideszi geometria tudott megoldani. Különösen érdekes az Girolamo Cardano ellen emelt ellenérve a bizonyításon alapuló módszer használatával kapcsolatban, amelyet Clavio szerint a cremona matematikus nem innovációként, hanem Euklidész és Bitiniai Teodosz által már használt technikaként tartott számon.
Adams E 975; Riccardi I,647.
EGY MÁSOLAT ONLINE KERESKEDELEMBEN 2.423,80 EUR-ÉRT
FELTÉTELJELENTÉS
Teljes pergamentkötés. Kéziratos cím a gerincen, elhalványult. Titulus fa metszetben. Számos ábra a szövegben. Xilográf kezdőbetűk. Az alkotás jó állapotban megmaradt. Oldalak száma: (2); 16nn. 918; 2nn.
TELJES CÍMEK ÉS KÖNYVÍRÓK
Euklidész Elemei XV. könyv. Hozzáadódott XVI. a szabályos testek összehasonlításáról. Mindegyik világos bizonyításokkal és pontos megjegyzésekkel illusztrálva.
Róma, Bartolomeo Grasso, Róma, 1589
TARTALOM
Cristoforo Clavio, latinul Christophorus Clavius (Bamberg, 1538. március 25. – Róma, 1610. február 12.), német jezsuita, matematikus és csillagász volt, aki elsősorban a gregorián naptár meghatározásához való hozzájárulásáról ismert. A jezsuita rend legtekintélyesebb matematikusa lett, Clavius számos olyan tanulmányt írt, amelyek nagy hatással voltak.
Főbb művei között szerepel Euclidus Elemei (1574) hiteles változata, amelyet eredeti megjegyzések gazdagítanak, valamint egy kommentár a XIII. századi Giovanni Sacrobosco Tractatus de Sphaera című művéhez (1581), amely tizenhat alkalommal jelent meg, hét egymást követő, felülvizsgált, javított és folyamatosan új fejezetekkel gazdagított kiadásban.
Euklidész (görög: Στοιχεῖα?, Stoichêia) Elemei (i.e. 300 körül Kr. e.) a legfontosabb matematikai munka, ami eljutott hozzánk az ókori görög kultúrából. Tartalmazza a mai Euclid-geometria néven ismert geometria első megfogalmazását, amely abban az időben ismert geometriai elvek teljes és meghatározott képét adja. Ma ezeket az elveket általánosabb módon fogalmazzák meg lineáris algebra módszereivel. Az Euklidész által tett megfogalmazás azonban még mindig tanítják a középiskolákban, hogy egy első példát nyújtson az aksiomatizált rendszerről és a szigorú bizonyításról.
A munka 13 könyvből áll: az első hat a síkgeometriával, a következő négy a mennyiségek közötti arányokkal foglalkozik (különösen a tizedik könyv a nem mértékek elméletével), a három utolsó pedig a térgeometriával. Néhány régebbi kiadás Eukleidésznek még két további könyvet tulajdonít, amelyeket a modern kritika más szerzőknek tulajdonít. A különböző könyvek definíciók és tételek (amelyeket teoremáknak is nevezhetnénk) szerint vannak felépítve. A tételekhez bizonyítékok is tartoznak.
Euklidesz (ó görögül: Εὐκλείδης?, Eukléidēs; Kr.e. IV. század – Kr.e. III. század) ősi görög matematikus és filozófus volt. Különféle területekkel foglalkozott, a geometrától az asztronómián át a zenéig és a mechanikáig, a matematikán kívül. Az Elemei, a legismertebb munkája, a matematika történetének egyik legbefolyásosabb műve, és a geometria tanításának egyik fő szövege volt a megjelenésétől kezdve egészen az 1900-as évek elejéig.
Euklides, akinek a στοιχειωτής (az Elemei szerzője) jelzőt adták, megfogalmazta a geometria első organikus és teljes ábrázolását alapművében: az Elemeiben, amely 13 könyvre oszlik. Ebből hat az elemi síkgeometriával, három a számelmélettel, egy (a X. könyv) az incommensurabilitásokkal, az utolsó három pedig a szilárd geometriával foglalkozik. Minden könyv egy oldallal kezdődik, amely kijelentéseket tartalmaz, amelyeket egyfajta meghatározásnak lehet tekinteni, amelyek a következő fogalmak tisztázására szolgálnak; ezeket más állítások követik, amelyek valódi problémákat vagy tételeket tartalmaznak: ezek a megfogalmazásuk módja és a befejező rituális mondatuk szerint különböznek egymástól.
Azt, hogy mennyire bonyolult Euclid elemeit megírni, jól szemlélteti Pietro Riccardi, a XIX. századi tudós állítása, aki egy esszéjének bevezető részében a Euclid munkáiról elmondja, hogy "Euclid említett munkájának, valamint a róla népszerűsített fordításoknak és adaptációknak a száma minden bizonnyal meghaladja a közszájon forgó sejteket; sőt, biztos vagyok abban, hogy nem létezik egyetlen figyelemre méltó jelentőségű könyv sem, kivéve a Bibliát, amely büszkélkedhetne a számottevőbb kiadások és illusztrálások számával."
A munka nem tekinti át az akkori összes geometriai ismeretet, ahogyan azt tévesen feltételezték, hanem a úgynevezett elemi aritmetikáról, azaz a számelmélethez kapcsolódóan, valamint a "szintetikus geometriáról" (vagyis a tantárgy axiomatikus megközelítése), és az algebráról (nem a szó modern értelmében, hanem a diszciplína geometriai területre való alkalmazásaként).
A következők is érdekelhetik
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Ez a tárgy a következőben szerepelt:
Hogyan vásárolhatok a Catawiki-n?
1. Fedezzen fel valami különlegeset
2. Tegye meg a legmagasabb licitet
3. Fizessen a biztonságos és védett rendszert használva