Bernard Aubertin (1934-2015) - Monocromo Rosso

1959 egy kulcsfontosságú év Bernard Aubertin számára: teljes mértékben meghatározza a „Rouge Total” poézisével kapcsolatos elképzeléseit, és megkezdi a matéria felületen történő kísérletezést, létrehozva olyan monocromokat, amelyek már nem csupán sík felületek, hanem sűrítődés, reliefek és hullámok változtatásával modulálódnak.

Gyakran használta a vászlon kívüli felületeket is, köztük újrahasznosított fa deszkákat. Bizonyos esetekben, mint például ebben az esetben, tengeri vagy hajóépítő famásokat használt, amelyeket a mű rendkívüli szigorúsága és fizikai jelenléte érdekében részesített előnyben a felület megkövetelte koherenciája érdekében, amelyet a műben keresett.

A színek hullámzását rugalmas spatulákkal, fémszalagokkal vagy kőműves szerszámokkal ( sima vagy recés kazúok) érték el, hogy materiális ritmusokat hozzanak létre, amelyek a fény alatt „rezegnek”.

Ez az 1959-es Monocromo Rosso itt bemutatott példája egyértelmű és rendkívül ritka bizonyíték. Ezek a hullámzások a monocromot dinamikus mezővé alakítják, ahol a fény a felület dunyhaján mozog. Így a vörös anyaggá válik, élő és pulzáló valamivé válik.

A mű az Bernard Aubertin Hivatalos Archívumában van regisztrálva, és hitelesítő tanúsítvánnyal és az archívum által kiállított archiválási igazolással van kiegészítve. Emellett a katalógus általános tervezésében készülő jövőbeli kiadást említő, az archívum által lepecsételt és aláírt nyilatkozat is megtalálható.

Jelen van tehát egy 1959-es, történelmi és rendkívül ritka, vibráló, materiális Monocromo Rosso, amely bizonyítja azt a fordulópontot, amelyet a művész a huszadik század második felének művészetébe kívánt beépíteni.

Az adatvédelmi és biztonsági okokból a fotókon mellékelt tanúsítványban szereplő archiválási szám el van rejtve.