Cristine Balarine - The place where mountains are cathedrals _ XL large original abstract painting






Művészettörténész alapdiplomával és művészeti és kulturális menedzseri mesterképzéssel rendelkezik.
| 270 € | ||
|---|---|---|
| 250 € |
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122290 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Cristine Balarine, The place where mountains are cathedrals _ XL large original abstract painting, akril festmény, eredeti, 2025, magasság 110 cm, szélesség 145 cm, Olaszország, kézzel aláírt.
Leírás az eladótól
A Forests Are Cathedrals helyszíne egy jelenlétet idéz elő. Kevésbé egy fák és fény képe, mint inkább egy meditáció arról, mi szent a természetes világban. Az erdőt szellem építészetének látom, oszlopai az ég felé emelkednek, lombkoronái boltozatos mennyezetet alkotnak, a csend több mint hiány. Több ezer évig katedrális, az erdő egy tisztelet helyszíne, ahol a mindennapi mozdulat, hogy megállunk, imádsággá válik.
Amit a festmény jelez, az ősi, szinte elfeledett kapcsolatunk a természettel, mint szentéllyel. Még a kő és a ólomüveg előtt az emberek a ágak, folyók és csillagok alatt találtak transzcendenciát. Azok között a fák között sétálni liturgia nélkül, szavak nélkül, arra emlékeztet, hogy a szentség nem kizárólag épületekhez kötött, hanem a talajból nő ki magából.
A munka arra hív minket, hogy emlékezzünk: a tisztelet nem elválasztható az ökológiától. Az erdők védelme nemcsak a megőrzés cselekedete, hanem az odaadásé is—az élet oltárának gondozása. Így a festmény nem csupán szépségről vagy csodálatról szól, hanem a tartozásról. Azt sugallja, hogy nem látogatók vagyunk ebben a katedrálisban; a gyülekezet részei vagyunk, kötve a fény, a rothadás és az újjászületés ciklusaihoz.
Az eladó története
A Forests Are Cathedrals helyszíne egy jelenlétet idéz elő. Kevésbé egy fák és fény képe, mint inkább egy meditáció arról, mi szent a természetes világban. Az erdőt szellem építészetének látom, oszlopai az ég felé emelkednek, lombkoronái boltozatos mennyezetet alkotnak, a csend több mint hiány. Több ezer évig katedrális, az erdő egy tisztelet helyszíne, ahol a mindennapi mozdulat, hogy megállunk, imádsággá válik.
Amit a festmény jelez, az ősi, szinte elfeledett kapcsolatunk a természettel, mint szentéllyel. Még a kő és a ólomüveg előtt az emberek a ágak, folyók és csillagok alatt találtak transzcendenciát. Azok között a fák között sétálni liturgia nélkül, szavak nélkül, arra emlékeztet, hogy a szentség nem kizárólag épületekhez kötött, hanem a talajból nő ki magából.
A munka arra hív minket, hogy emlékezzünk: a tisztelet nem elválasztható az ökológiától. Az erdők védelme nemcsak a megőrzés cselekedete, hanem az odaadásé is—az élet oltárának gondozása. Így a festmény nem csupán szépségről vagy csodálatról szól, hanem a tartozásról. Azt sugallja, hogy nem látogatók vagyunk ebben a katedrálisban; a gyülekezet részei vagyunk, kötve a fény, a rothadás és az újjászületés ciklusaihoz.
