Lost Kid - In the Chair Where I Let Go

A MŰRŐL

Egy férfialak dőlve egy széken, egy gazdaságos eszközökkel készült kompozíció, amely a folt és a szerkezeti vonal kombinációját alkalmazza. A vízszintes kompozíció egy fő diagonálra (fej–torzó–comb) támaszkodik, amely szervezi a vizuális súlyt és irányt ad a néző tekintetének a csípő és a lábak térfogatára. A contrapposto és a végtagok hajlítása dinamikus feszültséget hoz létre az alátámasztás és a zuhanás között, amit a háttámla görbülete, mint formai ellenpont, tovább erősít.

Technikailag a műalkotás folyékony rétegeken és velúrákon dolgozik, a támogatás fehér rezerváival, váltogatva inkább opálosabb részekkel. A hús színét tónusmodulációval formálják (okker, sienna, rózsaszínek és hideg zöldeskék árnyalatok), anélkül, hogy részletes anatómiát alkalmaznának, inkább a térbeli szintézisre helyezve a hangsúlyt. A kontúrt egy sötét, szabálytalan és szakaszos vonal határozza meg, amely grafikus vázként működik, miközben a fröcskölések és cseppek kontrollált balesetet és felszíni ritmust visznek be.

A háttér, amely elnyelő, szürke és zöld mezőkből áll, húzó textúrákkal, mint semleges atmoszférikus sík működik, amely elválasztja az alakot és a teret, elkerülve a narratívát, és a testi jelenlétre, gesztusokra és festői anyagságra összpontosítva az olvasást. Egy kortárs mű, amely egyértelműen figuratív-érzelmi irányultságú, kiegyensúlyozva a rajzot, foltot és a látható folyamatot.

Bizonyítvány hitelességéről szól.

...

A MŰVÉSZRŐL

Madridban születtem, és 20 éven át művészeti vezetőként dolgoztam a videojáték-iparban, ötvözve a művészet és a számítástechnika iránti szenvedélyemet, nemzetközi elismerést szerezve.

Vizuális művészként 2022-ben kezdődött az utam, a festészetet katartikus médiumként használva a fizikai és érzelmi fájdalom leküzdésére. Azóta a szín, az absztrakció és a férfi anatómia munkásságom pillérei. A férfi testet homoerotikus perspektívából vizsgálom, és az absztrakciót használom mély érzelmek, élmények és belső állapotok kifejezésére, amelyeket szavakkal nem lehet közvetíteni. Az új technikák és anyagok iránti folyamatos keresésem tükrözi a vizuális határok feszegetésére irányuló vágyamat, lehetővé téve, hogy minden mű nyitott maradjon az értelmezésre és az egyes nézők személyes kapcsolatára.

Ma már számos darabom magángyűjtemények részét képezi a világ számos városában, többek között Madridban, Párizsban, Berlinben, Amszterdamban, Milánóban, Los Angelesben és Washingtonban.