Pablo Picasso (1881-1973) - Jeune Fille Devant Un Miroir

A rajz egy stilizált virágcsokrot ábrázol, amit két kéz tart.

A színes virágokat középpontba helyezve lehet megfigyelni, hogy a primer színek dominálnak: a piros, a kék és a sárga.

Egy nagyon egyszerű rajz, szinte gyermeteg, nem feltétlenül kifinomult, mégis különösen kifejező, képes néhány vonallal reményt és békét kifejezni. A rajz összetettsége helyett Picasso úgy tűnik, az alkotókedvet, a közvetlenséget és a vonal egyszerűségét kívánja hangsúlyozni, hogy az kép és üzenet frissességét emelje ki.

Ő maga fogalmaz így a stílusáról: „Amikor kicsi voltam, úgy tudtam festeni, mint Raffaello, de egy egész életbe tellett, míg megtanultam úgy rajzolni, mint egy gyermek (a kreatív szabadságával).”

Az egyszerűség és a 'nem akadémikus' vonás a rajzban akkor tűnik fel leginkább, ha a részletekre figyelünk.

A csomag két kéz között van. Két jobb kéz. Két ember, akik találkozásukkor ezt az ajándékot cserélik. Mindketten adnak, mindketten kapnak.

Közös napok, férfiak és nők együtt, fiatalok vagy felnőttek, rassztól függetlenül.

Most is pontatlan, aránytalan kezek.

Kéz, amelyek úgy tűnik, kapaszkodnak ebbe, ami úgy tűnik, egyfajta „életfának” a formája, amely két ember találkozásában virágzik.