Heinz Mack (1931) - Vibration

Heinz Mack (Lollar, Németország - 1931), "Rezgés". 1961. Eredeti litográfia. Ívméret 34 x 34 cm. A művész ceruzával szignálta és dátumozta. 27/60-as számozással. 52 x 48 cm-es, öregedés jeleit mutató vintage alumínium keretben. A litográfia tökéletes állapotban van, restaurálás nélkül, fotósarkokkal a paszpartura ragasztva, hogy elkerüljük a ragasztószalag használatát (alig láthatók, mert átlátszóak).


1957-ben Heinz Mack a Gruppo Zero alapítói között volt. Ez a művészeti mozgalom egy szabad kommunikációs tér megteremtését tűzte ki célul, lehetővé téve a művészek számára, hogy „a nulláról induljanak”, és teljesen új anyagokkal és kifejezési eljárásokkal kísérletezzenek. Ez a mozgalom szükség esetén technológiát és tudományt alkalmazott, így a festmény szinte „tárggyá” vált dinamikus, reflektív, vagy akár lumineszcens jellemzőkkel. A Gruppo Zero tagjai között volt Otto Piene, Gunter Uecker, Yves Klein, Piero Manzoni, Lucio Fontana, Jean Tinquely, Joseph Beuys és Piero Dorazio. Ez a rendkívül ritka litográfia tanúskodik a háború utáni művészet ezen fontos pillanatáról.

Heinz Mack (született: 1931. március 8.) német művész. Otto Piene-vel közösen 1957-ben megalapította a ZERO mozgalmat. 1964-ben és 1977-ben kiállított a documentán, és képviselte Németországot az 1970-es Velencei Biennálén. Legismertebb munkái az op art, a fényművészet és a kinetikus művészet.

Életrajz
Heinz Mack 1931-ben született a németországi Lollar kisvárosában. 1950 és 1956 között a düsseldorfi Kunstakademie-n tanult. 1957-ben Otto Piene-vel közösen elindította az úgynevezett Abendausstellungen (esti kiállítások) sorozatát düsseldorfi műtermükben. Ez a sorozat volt a kezdete a ZERO csoport (magukban Mack, Piene és Günther Uecker) és a nemzetközi ZERO mozgalom megalakulásának. A ZERO mozgalom résztvevői között volt Yves Klein, Lucio Fontana, Piero Manzoni és Jean Tinguely.[1]

Az 1960-as évek elején Mack Gotthard Graubnerrel együtt rajztanárként dolgozott a düsseldorfi Lessing Gimnáziumban.[2][3] 1964-ben Mack, Piene és Uecker megszervezték a "ZERO Lichtraum (Hommage á Lucio Fontana)" című kiállítást az 1964-es kasseli documenta kiállításon. 1964 és 1966 között Mack New Yorkban élt és dolgozott, ahol a Howard Wise Galéria 1966-ban egyéni kiállítást rendezett.

Bár minimalista kültéri szobrairól ismert, Mack kisebb, statikus és kinetikus műveket is készített. A Honolului Művészeti Múzeum gyűjteményében található 1966-os „Light Dynamo #2” kinetikus forgókorongos szobrainak egyik példája. 1991 óta élénk színű absztrakt akrilfestményeket készít.[4]

1970-ben Macket vendégprofesszorként hívták meg Oszakába, Japánba. Ugyanebben az évben képviselte Németországot az 1970-es Velencei Biennálén (Günther Ueckerrel, Georg Karl Pfahlerrel és Thomas Lenkkel együtt). Az 1972-es müncheni nyári olimpiára egy megvilágított "Wasserwolke" (Vízfelhő) alkotást készített. 1972-ben megbízást kapott egy 76 méter magas szobor elkészítésére az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházába (meg nem valósult).

A Zero egy német avantgárd művészeti csoport és magazin, amelyet 1958-ban Düsseldorfban alapított O.H. Mack és O. Piene, akikhez 1961-ben G. Uecker csatlakozott. Az informális művészet szubjektivizmusának és a múzeumi hagyományhoz kapcsolódó konvencionalizmusnak a meghaladására törekedve a Z. csoport új érzékenységet és érzelmi intenzitást javasolt, a természet és a technológia harmóniáját keresve olyan művekben, amelyeket a fény, a mozgás és a nagy lépték jellemez (fény- és víztornyok, tükröződő falak, mesterséges napok sivatagi vagy vizes kiterjedésekben stb.). A csoport, más művészekkel együtt, rendezvényeket szervezett Antwerpenben, Brüsszelben, Amszterdamban és Londonban, és utoljára 1966-ban Bonnban mutatkozott be.