Jaume Solé (1941) - Castellfollit de la Roca

A Pictura Auctions bemutatja Jaume Solé nagyszerű műalkotását, amely a természet és a történelmi emlékek harmóniáját testesíti meg, felidézve a nyugalmat, az emlékezetet és a tájak időtlen szépségét, melyek az idő múlásával áthatnak. A festmény kiváló technikájával és magas festői minőségével tűnik ki.

· Méretek kerettel együtt: 45,5x68x3 cm.
· Méretek keret nélkül: 38,5x61 cm.
· Olaj, farostlemez, a bal alsó sarokban látható művész, Solé, kézzel aláírva.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben árusítják (az árverésen ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a festmény egy békés és fenséges tájba repít minket, ahol a természet és az ősi építészet tökéletes harmóniában létezik. Az előtérben egy kis patak lankásan leereszkedik egy lejtőn, csendes vízesést alkotva, amely visszaveri az ég fényét. A folyó folytatja medrét, növényzet veszi körül, miközben apró cserjék és növények bújnak elő a partról, frissességet és életet kölcsönözve a kompozíciónak. A néző tekintetét természetesen a víz folyékonysága és az azt tartalmazó szerkezet vonzza a középpontba, természetes átmenetet teremtve a festmény hátterével.
A festmény középső részén egy földszínű építmény emelkedik ki, esetleg egy régi gát vagy híd, amely elegánsan illeszkedik a tájba. Egyenes vonalai ellentétben állnak a természet lágyságával, de ahelyett, hogy impozáns lenne, úgy tűnik, mintha már ősidők óta a hely része lenne, mint az idő múlásának néma tanúja. Felette egy magas fa aranyló levelei csillognak a fényben, a nap melegét és talán az ősz eljövetelét sugallva. Ez a meleg tónus lágyítja a jelenetet, és nosztalgikus, költői jelleget kölcsönöz neki.
Ahogy a tekintet felemelkedik, egy sziklás sziklafalat talál, melyet egy ősi toronynak vagy erődítménynek tűnő dolog koronáz meg, ünnepélyesen állva a csúcsán. A részben növényzettel borított, barna és zöld árnyalatokkal tarkított hegy impozánsan emelkedik, erőt és szilárdságot sugallva. A lejtőn lévő kis épületek jelenléte egy történelmi település létezésére utal, amely a sziklán terült el, vizuálisan a terep vonalait követő falak vagy építmények sorával összekötve. Ez a részlet történelmi mélységet és szinte legendás aurát kölcsönöz a jelenetnek.
A hatalmas, tiszta égbolt békés, tiszta fényben fürdeti az egész tájat. A lágy kék árnyalatok és a szétszórt felhők nyugalmat, egyensúlyt és derűt árasztanak. A távolban elmosódott hegyek tűnnek fel, a tájat a nyugalom és a tágasság légkörébe burkolva. A kompozíció a horizont felé természetes folytonosság érzetét kelti, arra késztetve a nézőt, hogy elképzelje, a hely a vásznon túlra is kiterjed, szépségét minden szegletben megőrzi. Nincs látható mozgásban lévő emberi jelenlét, ami fokozza a környezet békéjét és elmélkedő légkörét.
Összességében ez a festmény a természet, a történelem és a nyugalom harmonikus vízióját kínálja, egy olyan helyet idézve fel, ahol az idő megálltnak tűnik. Minden elem – a folyó, a növényzet, az ősi épületek és a toronnyal koronázott hegy – egyensúlyérzetet és nosztalgiát áraszt. A mű elmélkedésre késztet az emberiség és a táj kapcsolatáról, bizonyos helyek évszázadokon átívelő természetéről, valamint a világ szépségének csendes megfigyelésében rejlő békéről. A nyugalom, az emlékezés és a természeti nagyszerűség vizuális ünneplése.