Postcubist school (XX) - Architecture of silence

A csend építészete



Szerző: Európai poszkubista iskola (névtelen).
Kronológia: az 1900-as évek második fele.
Technika: Olajfestmény vásznon.
Méretek: 73 × 100 cm.
Tartó: felfeszített vászon fa kereten.
Estilo: Postcubismo lírico con resonancias metafísicas.
Állapotmegőrzés: kiváló; festőfelület stabil, nincs átfestés vagy színelváltozás.

Leíró és ikonográfiai leírás

A mű egy geometrikus-organikus formákból álló összességet ábrázol, amelyek egy asztalon helyezkednek el, és egy absztrakt bodegónt idéznek, tele poétikus jelentéssel.
A szögletes redőnyök és a finom árnyékok kő szerkezeteket vagy szobrászati töredékeket idéznek, amelyek szinte építészeti precizitással formáltak.

A paletta, amelyet szürke, okker és hideg ibolya színek dominálnak, egy olyan csendes, lebegő atmoszférát sugall, ahol a fény inkább egy belső térből származik, mint fizikai forrásból.

A kis kék tárgy és a száraz virág anyagi és szimbolikus ellentétet alkotnak, utalva az idő jelenlétére és az egyensúly törékenységére.

Stílus, környezet és összehasonlító értékelés.

A festészet a poszkübista és metafizikus irányzatba tartozik, amely az 1950-es évektől kezdve a kubista fragmentációt egy szemlélődőbb és spirituálisabb nézőpontból értelmezte.

A volumetrikus kezelés és az üresség és forma közötti játék Giorgio Morandi halott természetképeihez és Jean Metzinger vagy Léopold Survage konstrukciós szigorához utal, bár egy modernebb érzékenységgel, amely közelebb áll Ben Nicholson vagy Antonio López Torres metafizikus irányzatához.

A szerző figyelemre méltó mértékben uralja a festői teret, sikeresen ötvözve a struktúrát és az érzelmet, a geometria és a melankólia között.

A csendes építészeti alkotások finom szerkezeti egyensúlya és technikai minősége miatt az Arquitecturas del Silencio a második világháború utáni korszak formális és költői kutatásának festészetét képviselő, nagy esztétikai eleganciával és mély gondolatisággal bíró műalkotásként áll.