Francesca Caramia - Col volo della rondine nei sensi

Ezen a kis, 25x25 cm-es panelen a fecske nem figura, hanem egy impulzus: egy fénylő hasadék, amely előjelként szeli át a teret. A sűrű és élő gesztus mintha egy hirtelen lüktetésként, egy érzékelési villanásként törne elő a felszínből, amely megtestesíti az anyagot, mielőtt az teljes formává válna.
A szabálytalan mezőkben és lágy rezgésekkel felvitt stukkó tapintható tájképet hoz létre: egy textúrát, amely az ég és az emlékek között lebeg, ahol a fehér nem üresség, hanem egy visszatartott lélegzet. Ezen az egyenetlen talajon az akril izzó lenyomatként telepszik meg, egy mozgást, irányt és lendületet sugalló nyomként.
A repülés lényegére redukált fecske nem leír, hanem felidéz. Egy jel, amely mintha ténylegesen mozogna, határozott és rituális energiával hasít a felszínen, mintha egy távoli szél emlékét hordozná magában. A durva anyag és a lüktető szín találkozásában a mű érzéki térré válik: egy átjáróvá, ahol a festői gesztus érzékeléssé válik, az érzékelés pedig valaminek a visszhangjává, ami a megfoghatatlan határait érinti.
Nincs ábrázolás, jelenlét van.
Nincs zaj, csak suttogás hallatszik a repülésben.