Renato Borsato (1927-2013) - Composizione Acquatica N.1, Collezione Deana,

Eredet

A mű a történelmi velencei Bonvecchiati szálloda berendezéseiből származik, amelyet az 1950-es években alapítottak, és amelynek festményei a Deana gyűjtemény részét képezték. A szálloda alapítója a velencei vállalkozó és gyűjtő, Arturo Deana volt, aki a város kulturális életének történelmi alakja volt, és 1929-ben megvásárolta a később híressé vált 'La Colomba' éttermet, ami eddig nem jelentett semmi különöset, kivéve, hogy a vendégek között olyan nevek szerepeltek, mint Tosi, Morandi, De Pisis, Chagall, Kokoshka és Picasso.

Csodálatos évek voltak Velence művészetében, köszönhetően Peggy Gugghnheim jelenlétének is. Arturo Deana egyre inkább rajong a festészetért, részben Diego Valeri költővel és Carlo Cardazzo galériatulajdonossal való mély barátságának köszönhetően, aki 1942 óta a Galleria del Cavallino tulajdonosa és alapítója, ez a történelmi velencei galéria az egyik legismertebb Olaszországban a második világháború utáni időszakban.

Deana művészet iránti szenvedélye arra ösztönözte, hogy értékelje a Bonvecchiati szállodát saját magángyűjteményének egy részével, és 1946-ban megalapította a 'Premio di Pittura La Colomba'-t, miután a Velencei Biennále háborús okok miatt megszakadt. Az esemény sikere olyan nagy volt, hogy 'Kis Biennále'-ként ismerték el. 1953-ban megszületett a 'Nemzetközi verseny a Colomba menüjéért', melynek első kiadásán 300 művész vett részt.


AUTORE

Renato Borsat (1927–2013) olasz festő. 1927-ben született Velencében, és a második világháború utáni lagunári festészet egyik legkifejezőbb alakjává vált, mély és bensőséges kapcsolatot ápolva szülővárosával. Művészi pályafutása gyorsan ívelt felfelé, és már korán elismerést szerzett: az ötvenes években, 1953-ban elnyerte a rangos Burano-díjat, és még fiatalon részt vett a Velencei Biennálén. Ebben a meghatározó időszakban Borsato képes volt önálló nyelvet kialakítani, amely bár párbeszédben állt az avantgárd és a venetói térbeliséggel, elutasította a tiszta absztrakciót, és költői kapcsolatot tartott fenn a valósággal, azt modern és szigorú formanyelven keresztül újraértelmezve.

Művészi érettségét számos európai utazás gazdagította, különösen Párizsban, Londonban és Svájcban, élmények, amelyek új színárnyalatokat és kozmopolita fényt hoztak a palettájára. Ezek a nemzetközi hatások ellenére kedvenc témái továbbra is egy bensőséges látásmódhoz kötődtek a természetről és a városi terekről: híres velencei látképei, hófödte terek és buja kertek nem csupán tájleírások voltak, hanem álomszerű, anyaggal és színnel teli idézetek. Ecsetvonása idővel egyre sűrűbbé és vibrálóbbá vált, a kontrasztos tónusok segítségével teret épített, így a vászon érzékszervi élménnyé változott, ahol a lagúna melankóliája szinte expresszív vitalitással olvadt össze.

A termékeny festői tevékenységén túl Borsato aktív szereplője volt a velencei kulturális életnek, éveken át betöltötte a Bevilacqua La Masa Alapítvány elnöki tisztjét, és kiindulóponttá vált az új generációk művészei számára. Egészen haláláig 2013-ig.

Leírás

„Víz alatti kompozíció N.1”, olaj vásznon, 140*100 cm keretben, 110*75 cm a vászon mérete, az első '60-as évek elejére datálható, alul jobbra aláírt. A hátoldalon az Albergo Bonvecchiati nyilvántartási címkéje, ahonnan a mű származik.

A teáca egy ritka és csendes víz alatti dimenzióba kalauzol, ahol a képi elbeszélés a lényegre tömörül. Egy felfoghatatlan sötét fenék közepén egy hal lebeg, magányos úszását figyelve. A vászon bal oldalán a kompozíciót egy aranyos és fonalas vonalakból álló hálózati mintázat egyensúlyozza, amelyek függőlegesen futnak, és a halászháló hálószemekké alakulnak, olyan elemek, amelyek az álmok világát egy kézzelfogható és élő valósághoz kötötték.

A festőfelületet sűrű, szinte szemcsés anyag dominálja. A ecsetvonás nem a hagyományos perspektíván keresztül építi fel a teret, hanem sötét tónusrétegek egymásra halmozásával: mély barna, bitumenfekete és sötétszürke árnyalatok alkotnak egy vibráló és magmás „űrt”. Ebben a sötét mezőben a fény alapvető szerepet játszik a kontraszt érdekében: erőszakosan tör elő a pigment narancssárga árnyalatában az állati alak, valamint a laterális arany grafikus motívumok, amelyek úgy tűnnek, mintha a szín pasztájába lennének vésve. A kompozíciós egyensúly aszimmetrikus, de harmonikus, a statikus háttér és a rejtett dinamizmus közötti feszültségen alapuló vonalak között.

A festmény felfedi a térbeli lecke asszimilációját az anyag szerkezeti használatában és a festői gesztus iránti figyelemben, ugyanakkor határozottan kijelöli azt a határt, amit az alkotó nem kíván átlépni: a radikális absztrakció elutasítását. A vízi elem és a lagúnabeli fauna nem formai felhasználás, hanem belső, szívbéli idézetek Venezia iránt, amelyet nem külső látványként, hanem mint ősi, titokzatos és organikus érzést értelmez, tökéletes összhangban modernitásának képével, amely nem tagadja a természetet. Ez egy bölcsen komponált mű, kifinomult esztétikai hatással.

Állapotról szóló jelentés

Általános állapot kiváló. Teljesen épségben lévő festmény élénk színárnyalatokkal és jól olvasható ecsetvonásokkal. A keret ajándékba értendő.

Követhető és biztosított szállítás megfelelő csomagolással.