Renato Borsato (1927-2013) - Collezione Deana, Composizione Acquatica N.2

Eredet

A mű a történelmi velencei Bonvecchiati szálloda berendezéseiből származik, amelyet az 1950-es években alapítottak, és amelynek festményei a Deana gyűjtemény részét képezték. A szálloda alapítója a velencei vállalkozó és gyűjtő, Arturo Deana volt, aki a város kulturális életének történelmi alakja volt, és 1929-ben megvásárolta a később híressé vált 'La Colomba' éttermet, ami eddig nem jelentett semmi különöset, kivéve, hogy a vendégek között olyan nevek szerepeltek, mint Tosi, Morandi, De Pisis, Chagall, Kokoshka és Picasso.

Csodálatos évek voltak Velence művészetében, köszönhetően Peggy Gugghnheim jelenlétének is. Arturo Deana egyre inkább rajong a festészetért, részben Diego Valeri költővel és Carlo Cardazzo galériatulajdonossal való mély barátságának köszönhetően, aki 1942 óta a Galleria del Cavallino tulajdonosa és alapítója, ez a történelmi velencei galéria az egyik legismertebb Olaszországban a második világháború utáni időszakban.

Deana művészet iránti szenvedélye arra ösztönözte, hogy értékelje a Bonvecchiati szállodát saját magángyűjteményének egy részével, és 1946-ban megalapította a 'Premio di Pittura La Colomba'-t, miután a Velencei Biennále háborús okok miatt megszakadt. Az esemény sikere olyan nagy volt, hogy 'Kis Biennále'-ként ismerték el. 1953-ban megszületett a 'Nemzetközi verseny a Colomba menüjéért', melynek első kiadásán 300 művész vett részt.


AUTORE

Renato Borsat (1927–2013) olasz festő. Velencében született 1927-ben, és a második világháború utáni lagunai festészet egyik legkifejezőbb alakjává vált, mély és bensőséges kapcsolatot ápolva szülővárosával. Művészi pályafutása gyorsan ívelt felfelé, és már korán elismerést szerzett: az ötvenes években, 1953-ban elnyerte a rangos Premio Burano díjat, és még fiatalon részt vett a Venezia Biennale-on. Ebben a meghatározó időszakban Borsato képes volt önálló nyelvet kialakítani, amely bár párbeszédben állt az avantgárd irányzatokkal és a Veneto-spazializmus pezsgésével, elutasította a tiszta absztrakciót, hogy költői kapcsolatot tartson fenn a valósággal, és ezt modern, szigorú formális szintézisen keresztül reinterpretálja.

Művészi érettségét számos európai utazás gazdagította, különösen Párizsban, Londonban és Svájcban, élmények, amelyek új színárnyalatokat és kozmopolita fényt hoztak a palettájára. Ezeknek a nemzetközi hatásoknak ellenére kedvenc témái továbbra is egy bensőséges látásmódhoz kötődtek a természetről és a városi terekről: híres veneziai látképei, hófödte terek és buja kertek nem csupán tájleírások voltak, hanem álomszerű, anyaggal és színnel teli idézetek. Ecsetvonása idővel egyre sűrűbbé és vibrálóbbá vált, tónuskontrasztokat alkalmazva, amelyek a vásznat érzéki élménnyé alakították, ahol a lagúna melankóliája szinte expresszionista vitalitással olvadt össze.

A termékeny festői tevékenységén túl Borsato aktív szereplője volt a velencei kulturális életnek, éveken át betöltötte a Bevilacqua La Masa Alapítvány elnöki tisztjét, és kiindulóponttá vált az új generációk művészei számára. Egészen haláláig 2013-ig.

Leírás

Vízivás N.2, olaj vásznon, 140*100 cm keretben, 110*75 cm a vászon kizárólag, az 1960-as években datálható, alul jobb oldali aláírással.

A néző egy ritka letisztult mélységi víz alatti látvány előtt áll. A jelenetet stilizált hal alakok töltik meg, narancsos és arany árnyalatokban, amelyek csendesen siklanak egy mély és határozatlan térben. A vászon felső részén egy fehér vonalakból álló hálószerű összefonódás, mintha karcolások vagy fonalak lennének, utalhat a felülről leeresztett hálók jelenlétére vagy a víz felszínének fodrozódó visszaverődésére, dinamikus feszültséget teremtve a nyugalmi aljzat és az életmozgás között.

A mű erőssége a festői anyag rendkívüli kezeléseiben rejlik. A felület nem csupán egy egyszerű háttér, hanem egy vibráló erőmező, amelyet a bitumenfekete és az ezüst finom játékával értek el. Ez a rétegződés szinte fémes, korróziós textúrát hoz létre, amely elkapja és tükrözi a fényt, utánozva a holdfény ragyogását a sötét lagúnák vizén. Ez a színválasztás költői utalás egy „éjszakai horgászatra”: a víz sötétsége nem inert üresség, hanem élő, ezüstös reflexekkel teli, amelyek a mélyből törnek felszínre. A halak sziluettje, meleg, földes színnel, kontrasztot alkot a környező hideg környezettel, vizuális horgonyként szolgálva, amely végigvezeti a szemet ezen a légies sűrűségen.

A mű egy ikonikus példája Borsato '60-as években végzett alkotói tevékenységének, amikor az művész felöleli és újraértelmezi a venetói Spazialismo törekvéseit. Ugyanakkor, szemben kortársaival, akik a 'minden üres' vagy az absztrakció fogalmát keresték, Borsato itt határozott szándékát mutatja, hogy nem szakítja meg a kapcsolatot a fenomenikus valósággal. A térbeli mátrix nyilvánvaló az anyag strukturális felhasználásában és a felület kezelésében, de a téma egyértelműen kötődik Velencéje narratívájához. Kiváló technikai kísérletezés és finom esztétikai hatás jellemzi.

Állapotról szóló jelentés

Kiváló az általános állapot. Minden részében sértetlen, élénk színárnyalatokkal festve, jól olvasható. A keret ajándékba értendő.

Követhető és biztosított szállítás megfelelő csomagolással.