Jacint Conill Orriols (1914-1992) - Calle del viejo torreón

Alul aláírva.

A munka állapota elfogadható

A művet keretbe foglalva mutatják be (a keret néhány enyhe hibát mutat).

A mű méretei: 65 x 81 cm.

Keretezett mű méretei: 79 x 95 cm.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Művész életrajza:

A művet a művész az alsó részen és a hátoldalon aláírta.

A festményt keretbe foglalták.

A munka állapota jó

Építési méretek: 50 cm magas x 73 cm széles

Keret méretek: 65 cm magas x 91 cm széles

A megadott szöveg nem tartalmaz fordítandó tartalmat, így nem történt fordítás.

A művész életrajza

1914. január 30-án született Victoria államban, és ugyanabban a városban halt meg 1992. április 12-én.

A városában tanult, nagyszerű rajzoló volt, és műveit mindig az életből, a természet szívéből alkotta.

Egy művész volt, egyike azon sokaknak, akiknek fiatalságát megkeserítették a '36-os háború borzalmai, első festményei csak 1942-ben jelentek meg a nyilvánosság előtt.

Egyéni kiállításai a barcelonai Sala Busquets-ben kezdődtek (1946, 1947, 1949). Néhány évvel később Madridba érkezett, első kiállítása 1955-ben volt a Salón Dardóban, amelyet az éleslátású kritikus, Gil Fillol rendezett; ezt követte egy új kiállítótér, az Eureka a Gran Víán, ahol 1960-ban, 1963-ban, 1964-ben, 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban állított ki. Utolsó kiállítását 1969-ben rendezték meg a nagy presztízsű Salón Canóban.

Évente kiállított Barcelonában, a nemrég megszűnt Sala Pinacotecában, valamint Bilbaóban, Valenciában, Vitoriában és természetesen szülővárosában, Vicben.

Érdemes kiemelni a madridi nemzeti kiállításokon kapott díjakat. 1950-ben harmadik érmét nyert a Nyárfák és tölgyek című művéért, az Őszi Szalonon pedig egy újabb érmet a Köd az erdőben című művéért, majd 1951-ben egy másik díjat, az első érmet a Téli eső című vászonért.

OBRA

Olajfestménye intenzív lírai érzést kelt, szürke és gyöngyházfényű, őszinte hangsúlyú árnyalatokkal, kerülve a túlzott és hátborzongató kontrasztokat.

Munkái számos ecsetvonást igényelnek, ezért vastagok és jó textúrájúak, amelyeket esztétikai érzékének megfelelően és a hatások meghatározása érdekében alkalmaz.

Stílusát az ábrázolás őszinteségének, az ügyes kivitelezésnek és a lírai művek keverékeként írták le, lágyított szürke és gyöngyházfényű árnyalatokat elérve.

Először is, egy vonzó figuratív ábrázolásmóddal van dolgunk, amelyet élete végén naturalizmussal, mesteri tudással és lelkesedéssel komponált a Plaza de Vic-i műtermében.

Néhány vásznacíme egyértelműen tükrözi esztétikai igényét: „Téli délután”, „Liget”, „Cséplés a Pireneusokban”, „Piacnap”, „Köd a Vic-székesegyházban”, „Eső”, „Hajók a Costa Braván” stb...

A Katalán Művészek Életrajzi Szótára (1951) szerint művei megtalálhatók a Barcelonai Modern Művészetek Múzeumában, számos magángyűjteményben, néhány Woosterben (USA), Havannában (Kuba) és Buenos Airesben (Argentína).

Bernardino de Pantorba „A katalán tájképfestők” című könyvében Conill munkásságáról azt írja, hogy azok mindig a témák szürkés, esős, hideg aspektusait ábrázolják, kissé lírai és melankolikus hangsúllyal. Fák, nyárfák, folyók, falvak, felhők, távoli tájak – festményein mindent áthat a nedvesség.

Szülővárosából, Victoria államból, a mélyen szeretett vidékről a művész rendkívül sajátos, személyes, mindig költészettel átitatott víziókat örökített meg. Tájképeinek jellegzetes vonásai a magas, csupasz nyárfák, amelyeket a rájuk hulló alig látható szitálás áztat.

Madridban a köd festőjeként ismerték (amit egyébként nagyon nehéz megörökíteni).

Katalónia parlamenti képviselője és Vic város kulturális tanácsosa egy 1995-ös, a művész emlékére rendezett kiállításon a következőket mondta: „A Vicben született festő, Jacinto Conill a legőszintébben ragadta meg a Vic síkságának finom fényét. Vásznai misztikummal telítettek; a tájképein alkalmazott ködök és áttetszőségek személyes líraiságot kölcsönöznek nekik.”

Egy élet, amit a festészetnek és a város iránti szeretetének szentelt. Dédelgetett emléke biztosan fennmarad majd munkásságán keresztül.