René Magritte (1898-1967), (d´apres) - La Flèche de Zénon






Papírmunkákra és a (Új) Párizsi Iskolára szakosodott. Korábbi galériatulajdonos.
| 2 € | ||
|---|---|---|
| 1 € |
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122529 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
René Magritte (1898–1967), La Flèche de Zénon után, litográfia korlátozott példányszámban (300 példány), lemez alá írva, BFK Rives vellumra nyomtatva, 44 × 30 cm, Belgiumban készült 2000–2010 között, jó állapotban.
Leírás az eladótól
Rene Magritte (1898-1967) - kézzel aláírva ceruzával Charly Herscovici úr által, a MAGRITTE Alapítvány elnöke.
Litográfia BFK Rives pergamenen.
Számozott / 300 példány, nyomtatásban aláírt
A Magritte utódlás felügyelete alatt készült litográfia, a „Succession” vakpecséttel hitelesítve, a bal alsó sarokban lévő kőaláírással és Charly Herscovici úr, a MAGRITTE Alapítvány elnökének ceruzával kézzel aláírt aláírásával (a kezdőbetű a szám ugyanazon oldalán található).
Méretek: 44x30 cm.
René Magritte, a híres belga szürrealista, számos érdekes művet alkotott, amelyek az ablakok, gömbök és felhők témáival játszanak. Egy figyelemre méltó példája 1964-es festménye, a "Le Tombeau des Lutteurs" (A birkózók sírja), bár gyakran csupán látványelemei alapján emlegetik, köszönhetően lenyűgöző, majdnem archetipikus összetételének.
Ebben a lenyűgöző darabban egy ablak szolgál keretként egy váratlan jelenethez. Ahelyett, hogy egy hagyományos külső tájat mutatna, a nézőt egy nagy, tökéletesen gömb alakú tárgy szembesíti, amelyet gyakran kőként vagy bolygóként írnak le, és amely úgy tűnik, hogy közvetlenül az ablaküveg előtt lebeg. Ez a gömb nem nyugszik semmin; egyszerűen csak lebeg a látótér közepén. Az enigmikus gömb felett és körül stilizált felhők töltik be az eget, melyeket Magritte jellegzetes pontos és ugyanakkor álomszerű minőségével ábrázoltak.
Ezeknek az elemeknek a kölcsönhatása mindazonáltal familiaritás és mélyfeszültség érzését kelti. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, itt lehetetlen látomást tár elénk. A gömb, mint tökéletes geometriai alakzat, legyőzi a gravitációt és a természetes környezetet. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összhangzavaros légkörhöz, mivel részei ennek a furcsa és bizarr kompozíciónak. Magritte mesterien használja ezeket a gyakori motívumokat, hogy kihívás elé állítsa a percepciót, és arra ösztönözze a nézőt, hogy kérdőjelezze meg, mi az valós, mi a képzelet és a reprezentáció maga.
Rene Magritte a 20. század egyik legnagyobb művésze volt, akárcsak Warhol, Pablo Picasso, Salvador Dali, Damien Hirst, Egon Schiele, Chillida, Roy Lichtenstein, Basquiat vagy Banksy.
Rene Magritte (1898-1967) - kézzel aláírva ceruzával Charly Herscovici úr által, a MAGRITTE Alapítvány elnöke.
Litográfia BFK Rives pergamenen.
Számozott / 300 példány, nyomtatásban aláírt
A Magritte utódlás felügyelete alatt készült litográfia, a „Succession” vakpecséttel hitelesítve, a bal alsó sarokban lévő kőaláírással és Charly Herscovici úr, a MAGRITTE Alapítvány elnökének ceruzával kézzel aláírt aláírásával (a kezdőbetű a szám ugyanazon oldalán található).
Méretek: 44x30 cm.
René Magritte, a híres belga szürrealista, számos érdekes művet alkotott, amelyek az ablakok, gömbök és felhők témáival játszanak. Egy figyelemre méltó példája 1964-es festménye, a "Le Tombeau des Lutteurs" (A birkózók sírja), bár gyakran csupán látványelemei alapján emlegetik, köszönhetően lenyűgöző, majdnem archetipikus összetételének.
Ebben a lenyűgöző darabban egy ablak szolgál keretként egy váratlan jelenethez. Ahelyett, hogy egy hagyományos külső tájat mutatna, a nézőt egy nagy, tökéletesen gömb alakú tárgy szembesíti, amelyet gyakran kőként vagy bolygóként írnak le, és amely úgy tűnik, hogy közvetlenül az ablaküveg előtt lebeg. Ez a gömb nem nyugszik semmin; egyszerűen csak lebeg a látótér közepén. Az enigmikus gömb felett és körül stilizált felhők töltik be az eget, melyeket Magritte jellegzetes pontos és ugyanakkor álomszerű minőségével ábrázoltak.
Ezeknek az elemeknek a kölcsönhatása mindazonáltal familiaritás és mélyfeszültség érzését kelti. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, itt lehetetlen látomást tár elénk. A gömb, mint tökéletes geometriai alakzat, legyőzi a gravitációt és a természetes környezetet. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összhangzavaros légkörhöz, mivel részei ennek a furcsa és bizarr kompozíciónak. Magritte mesterien használja ezeket a gyakori motívumokat, hogy kihívás elé állítsa a percepciót, és arra ösztönözze a nézőt, hogy kérdőjelezze meg, mi az valós, mi a képzelet és a reprezentáció maga.
Rene Magritte a 20. század egyik legnagyobb művésze volt, akárcsak Warhol, Pablo Picasso, Salvador Dali, Damien Hirst, Egon Schiele, Chillida, Roy Lichtenstein, Basquiat vagy Banksy.
