European School (XVII) - NO RESERVE - The Descent from the Cross - After Rubens

Olajfestmény vásznon.
Méretek: 81 × 61 cm; kerettel 98 × 78 cm.
Barokk flamenco iskola, a 16. század vége – a 17. század eleje.
Európai Iskola (17) Rubens után.
Régi vászon, újra tapétázva, modernebb hátsó kerettel.
Állapot: finom, általános repedezettség, lakkrétegek elsötétedése és enyhe felületi kopások; a festészeti szerkezet továbbra is szilárd és olvasható, jól integrált restaurálásokkal.
Marco: szerény fekete keret aranyozott belső szegéllyel, barokk inspirációval, amely hangsúlyozza a mű devocionális és múzeális jellegét.

Érvek a hozzárendeléshez a Rubens műhely / Kör számára.

Az általános kompozíciós séma – a Krisztus testének fő diagonálja, egy szoros karaktercsoport, amely körülveszi, és a kereszt részben a képkereten kívül – teljes mértékben összhangban van a rubeniana formulákkal a Keresztre feszítés témában, amelyeket a műhelyéből származó vásznakon és rézkarcokon keresztül ismerünk.

Az emberi test anatómiai kezelése, erős izomzattal és kígyózó torsióval, közvetlen ismeretet tükröz a klasszikus és Miguelangeló-szerű modellekről, amelyeket Rubens intenzíven tanulmányozott.

Néhány karakter kéz- és fejábrázolásánál, különösen a szakállas férfinál, aki a leplet tartja, nagyon közel áll a mester koncepciójához, bár a kidolgozás nem éri el a legmagasabb finomságot, ami arra utal, hogy egy képzett segéd dolgozott rajta, aki egy rubeniano stílusú karton vagy vázlat alapján dolgozott.

A meleg színpaletta aranysárga, enyhén törött fehér és mély vörös árnyalataival, valamint sötét velúrák alkalmazásával a árnyékok egységesítésére a XVII. század első évtizedeiben a Rubens iskola technikai gyakorlatába illeszkedik.

A repedésességben látható sűrűség és kor, valamint az alatta húzódó rajzstruktúra, amit a színek rétegei alatt sejtünk, összhangban áll egy korszakbeli kivitelezéssel, nem pedig egy későbbi akadémikus másolattal.

Ennek ellenére bizonyos merevségek a másodlagos figurák összerakásában, a kisebb fényesség és néhány arc kissé keményebb modellezése arra utal, hogy ezt a festményt inkább a műhely vagy közeli kör körébe helyezzük, mint Rubens közvetlen keze alá, óvatos megítélésként tartva fenn a 'attrib. Peter Paul Rubens műhelye' megjelölést, amely műszaki vizsgálatok (röntgen, infravörös reflectográfia és pigmentanalízis) alapján pontosabban meghatározhatja a mesterhez való közelség mértékét.

Esztétikai értékelés, keret és gyűjtői potenciál.

A lakkrétegek elsötétedése ellenére a mű nagy drámai erővel és rendkívül intenzív imádságos jelenléttel bír, a diagonálisok és nézők felé forduló tekintetek ritmusa vezeti a nézőt a jeleneten keresztül. A vászon azon színházi és érzelmi tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a barokk festészetben a passzió témájában keresünk, és egyértelműen felülmúlja korának átlagos termelését.

A fekete keret arany szegéllyel – szerény ízléssel, valószínűleg késői, de jól megválasztott – hatékonyan kommunikál a művel: erősíti a fény-árnyék kontrasztot, liturgikus súlyt kölcsönöz, és lehetővé teszi az azonnali bemutatást múzeumi vagy régi festmények gyűjteményébe.

Szakértői szempontból ez egy kiemelten érdekes darab a régi flamand festészet piacán, különösen a Rubens-univerzummal való kompozíciós és stilisztikai közelsége miatt.

Egy professzionális restaurálás, amely tisztítja a lakkrétegeket és stabilizálja a felületet, valamint egy szigorú műszaki tanulmány és végső soron egy szakértői katalógus vagy kiállítási bemutatás közzététele jelentősen növelheti az értékelését, és a legkeresettebb európai barokk mesterek egyikéhez kötött műhelymunkák sajátos értékkategóriájába helyezheti.

Leíró és ikonográfiai leírás

A jelenet Krisztus leszállását ábrázolja, amikor Jézus holttestét levágják a keresztről, és átadják az alakoknak, akik várakoznak a kereszt tövében.

A kompozíció markánsan függőleges, egy erőteljes átlós vonal köré szerveződik, amely a bal felső saroktól – a keresztkereszttől és a fehér lepel vásznától – lefelé halad Krisztus testéig, amit több szereplő tart.

A felső részen két férfi mászik a létrán, és manipulálja a leplet, fénylő tömeget alkotva, amely kontrasztban áll a sötét háttérrel. Alattuk egy szakállas férfi – valószínűleg József Arimateai – és egy másik személy tartja Krisztus törzsét és karját.

Az alsó részen a szent asszonyok csoportosulnak, közöttük egy fiatal alak, aki piros ruhában van, és emeli a karját Jézus testéhez, valamint egy térdelő, aki a néző felé irányítja a tekintetét, ezzel fokozva az érzelmi kötődést.

A chiaroscuro körülveszi a jelenetet egy drámai atmoszférában: a háttér félárnyékban marad, míg az arcok, kezek és főbb redők meleg fényben tűnnek fel, összpontosítva Krisztus testéhez és a fájdalom és elmélkedés gesztusaihoz.

A gyűjtemény egy teljesen kontrareformista nyelvet tükröz, amely az áhítatos elmélkedésre van tervezve.

Stílus, iskola és Rubeniano kontextus

A testek volumetrikus ábrázolása, erőteljes izomzattal és dinamikus torsiókkal, a flamand első barokk művészetének területére helyezi a művet. A ecsetkezelés laza, de fegyelmezett, a bőrszínek és vásznak vastagabb rétegeivel, a színpalettát pedig aranysárga okerek, vöröses földek, tompa zöldek és meleg feketékkel dominálja, amelyek nagyon hasonlítanak Rubens korai szakaszának színkészletéhez.

A kompozíció Rubens által tervezett Passió témájú modellekre emlékeztet: piramis szerkezet, eltolódott kereszt, Krisztus köré csoportosuló figurák és keresztirányú diagonálisok használata a figyelem irányítására.

Az arcok rubeniánus típusú jellemzőket mutatnak – egyenes orr, mandula alakú szemek, sűrű szakállak – bár egy kicsit szárazabb és kevésbé kifinomult befejezettséggel, mint az autográf művek, ami jellemző a műhelymunkákra.

Észrevehetők az olasz manierista hagyomány visszhangjai (Tintoretto, a Bassano-ok) a kompozíciókban és a figurák hevességtől fűtött gesztusosságában, melyeket Rubens jellemző barokk szintézise szűr át, aki körülbelül 1600–1620 között tevékenykedett Olaszország és Antwerpen között.