Alberto Reguera (1961) - Oblique light over the port

Luz Oblicua a kikötő felett

Alberto Reguera (1961)
Kevert technika olajjal vásznon — 65 × 82 cm
Barcelona kikötője, a 20. század második felétől a 21. századig

1. MŰSZAKI ADATOK

Szerző: Alberto Reguera (Segovia, 1961)
A 20. század vége – a 21. század eleje
Ferde fény a kikötő felett
Keverék technika olajjal vásznon, jellemző anyagias impás rétegekkel.
Méretek: 65 × 82 cm
Tartó: vászon eredeti keretre felszerelve.
Stílus: Anyagias expresszionizmus / Lírikus absztrakció tájgyökérzetű
Ikonográfiai helyszín: Barcelona kikötője (a dokk és Montjuïc kilátásával).
Aláírás a bal alsó sarokban.
Állapot: Kiváló, stabil tömésekkel és jó megőrzött textúrával.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

A mű egy régi barcelonai kikötői látképet mutat be, amelyet sűrű és ásványi atmoszférával dominál, így a jelenet inkább érzékszervi élményt kelt, mintsem puszta leírást.

Három függőleges hajó úszik az első tervben, masszív és szoborszerű impastóval modellezve, ami Alberto Reguera egyik legismertebb azonosító jegye.

A horizonton sejlik a kikötő vonala, és emelkedve a Montjuïc felismerhetetlen sziluettje, amely a tájat a városhoz kötődik. A ecsetvonás durva, szinte földies, több olvasási síkot hozva létre: a fény, az anyag és az emlékek egyetlen festői gesztusban egyesülnek. A sárgás árnyalatok, ásványosított zöldek és atmoszférikus szürke árnyalatok egy lebegő táj érzetét keltik, mintha a művész nem a látható pillanatot, hanem annak belső rezonanciáját ragadná meg.

Reguera az anyagszerűség legmélyebb szintjén építi meg a teret, úgy, hogy a textúrák metaforaként működjenek: a tenger sűrűvé válik, a hajók fénylő fosszíliákként bukkannak elő, a város pedig távoli, szinte archeológiai jelenlétként jelenik meg.

A műalkotás arra hívja a nézőt, hogy tapintással járja körül, és dialógust teremtsen a festői és a szobrászati között.

3. Stílus, kontextus és összehasonlítások

A darab teljes mértékben illeszkedik a kortárs materialista expresszionizmushoz, egy olyan irányhoz, amelyet Reguera az 1980-as évek óta hatalmas személyiséggel fejlesztett ki. Munkája párbeszédben áll olyan referensekkel, mint Antoni Tàpies, aki a matéria nyelvként való használatával foglalkozik, Jean Dubuffet-tal, aki a textúra poétikájának keresésében jár el, valamint absztrakt tájképfestőkkel, mint Gerhard Richter, akik a légkör és az idő kutatásával foglalkoznak.

Reguera egy nemzetközileg elismert művész, aki jelen van olyan múzeumokban, mint a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a Museo Patio Herreriano, valamint európai és ázsiai gyűjteményekben.

Az a érdeklődése a táj iránt, mint kibővített élmény — inkább érzelmi, mint reprezentatív —, szintén összeköti a spanyol tájképi iskolák hagyományával, mint Joaquín Mir vagy Rusiñol, bár egy teljesen kortárs nézőpontból újraértelmezve.

Esztétikai és összehasonlító értékelés

Egy figyelemre méltó erővel és karakterrel bíró mű előtt állunk, ahol Reguera mesterien jeleníti meg a festői teret. A Barcelona kikötőjének ábrázolása túlmutat a puszta vizuális krónikán, és mentális tájjá alakul, bensőséges, vibráló és mélyen modern.

A pasztell minősége, az esztétikai koherencia, az elért atmoszféra és a nyelv érettsége ezt a festményt a művész piaci szegmensének felső kategóriájába helyezi, teljes mértékben összevethető, vonzerejében és egyediségében, a legkeresettebb anyagias tájakkal az alkotásában.

Exkluzív, erőteljes mű, erős gyűjteményes komponenssel.