francesco polazzi - Il sè e l’ego

Francesco Polazzi – aki mind Bologna-ban filozófiát, mind Birminghamben képzőművészetet tanult, és pop, street art, valamint posztmodern absztrakciót ötvöz egyedülálló festői nyelvezetben – valószínűleg egy ilyen képet mint a belső utazás erőteljes metaforáját képzelte el.
Ebben a vászonra festett olajképen a bagoly, amely egy kígyó köré tekeredve pihen, megragadja a figyelmünket. A kígyó, mint az örök körforgás átalakulásának és az élet ritmusának szimbóluma, a bagoly alatt egy spirálba fonódik, amely a fejlődést, az árnyék táncát és az újjászületést sugallja. Maga a bagoly a bölcsességet testesíti meg, egy finom, ugyanakkor az élet folyamatát uraló uralkodó szerepében.
Egy energikus ecsetvonás mozgást csempész a nyugalomba: határozott vörösek és mély zöldek csavarodnak és fonódnak össze, mint élő energia, miközben pasztell olajfoltok vibráló fényességet kölcsönöznek — a mozgás jele még nyugalomban is. Egyes részeken a formák szinte elolvadnak az absztrakcióban; a vonalak tollpihékké, pikkelyekké, mintázatokká, ritmussá válnak. Egy dinamikus balett a festészet és a szimbólum között.
Filozófiai értelemben a tinta egy párbeszédet jelenít meg: a bagoly tiszteletben tartja a kígyót — ahogyan az Énnek is el kell ismernie az ego eredendő akaratát — de most már készen áll arra, hogy bölcsességgel vezessen. Ez egy vizuális allegória: a bölcsesség alapozza meg a transzformációt, anélkül, hogy elnyomná azt. A bagoly szabadon utazhat az árnyékos zugokban, nem uralkodni rajtuk, hanem megvilágítani azokat.
Látványosan a kompozíció a szimbolikus nyugalom és a dinamikus ritmus között pulzál — a kígyó ívén még mindig a tekintet, míg a bagolyé a finom aranyglóriák által sugallt fényesség felé emeli. Intuitív egyensúly van: tartózkodás és szabadság, súlyosság és felemelkedés, ego és Én.
Lényegében ez egy olyan festmény, ahol a bölcsesség és a szeretet, a könnyedség és az együttérzés egyesül. A bagoly — nyugodt parancsnok — túlmutat a néző szemén, és egy átalakuló narratívára hív: váljunk bölccsé, szeretővé és ragyogóvá, táncolva árnyékainkkal teljes tudatossággal.