Isabel de Santiago (1660/1670 - 1714), Tulajdonítva - The Holy Family in contemplation

1. MŰSZAKI ADATOK

A Szent Család a szemlélődésben
Szerző: Atribuido a Isabel de Santiago (Reál Audiencia de Quito, kb. 1660/1670 – 1714)
Iskola / Stílus: Escuela Quiteña · Hispano-virreinális barokk manierista hatásokkal késői visszhangokkal
Krónológia: a 17. század eleje – kb. 1600/1620
Technika: Olajfesték vásznon
Méretek: 119 × 99 cm kerettel; 102 × 82 cm keret nélkül.
Támogatás: újra kötött vászon, régi keret.
Marco: sötét keret arany szegélyekkel, ünnepélyes és liturgikus.
Állapot: jó; régi patinára, stabil repedezettség, enyhe restaurációk.

Kurátori megjegyzés: Isabel de Santiagohoz való társítás—aki a gyarmati művészet egyik kevésbé ismert, dokumentált női művésze és Nicolás de Goríbar mester közvetlen tanítványa—kiemelkedő jelentőséget kölcsönöz ennek a műnek a gyarmati festészeti kánonon belül.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

A jelenet egy mély érzelmi intimitású Szent Családot ábrázol, ami a korai barokk quiteói érzékenység egyik alapvető jellemzője. Jószef, Mária és a gyermek közötti háromszög alakú elrendezés egy európai mintákból örökölt manierista tervezésre utal, de Isabel de Santiago sajátos lágy és lírai stílusával újraértelmezve.

Jézus Gyermek, puha arcú, nagy kifejező szemekkel, teljes mértékben megfelel Goríbar műhelyének és Quito iskolájának gyermekalakjainak: kerek, gyengéd arcok, naiv, de átütő spiritualitással. Az odaadás gesztusa — nyitott kezek, a test a Szűz felé fordulva — ismétlődő motívum a női áhítatos alkotásokban ebben az időszakban.

A Szűzanya, könnyű fátyollal és marfil fényű arcával, bemutatja Isabel de Santiago jellemző eleganciáját és spiritualitását: éteri alakok, felemelt tekintetek és a mély emberi anyaság és misztikus buzgóság tökéletes összhangja. A ruhák kezelése, különösen a félig áttetsző fehér fátyol, olyan finomsággal készült, amely szakértői kezet és egyedi érzékenységet tükröz.

A kép egy légies tájat mutat, ahol elmosódott hegyek és mozgó felhők láthatók, az andoki barokk jellemző eszközeivel: javasolt mélység, fény dramatizálása és sima színátmenet.

Összességében a mű nagy érzelmi kifejezőerővel, a rajz minőségével, a modellezés finomságával és az odaadás és emberiesség közötti egyensúllyal tűnik ki, mindezek Isabel de Santiago keze által is összhangban álló jellemzők.

3. Stílus, kijelölés és kurátori értékelés

A mű a 17. századi quitoi barokk alapvető jellemzőit mutatja be.

Édes, idealizált és spirituális arcjellemzők.

Elegáns színvilág világos akcentusokkal.

Kifejező kézmozdulatokkal folytatott párbeszéd, nagyon jellemző a Goríbar örökségéből származó műhelyekre.

Intimitás, áhítat és érzelmi gyengédség, Isabel de Santiago jellegzetes bélyege.

Isabel de Santiago, Miguel de Santiago, az őslakos festő lánya, kulcsfontosságú alak volt a gyarmati barokk fejlődésében, részt vett egy festői családban, amely meghatározta a Quito Királyi Bíróság művészi identitását. Művei rendkívül ritkák, nagy keresletnek örvendenek a gyarmati művészet intézményei és gyűjtői körében, és kevés, hozzá köthető alkotás maradt magánkézben.

A összehasonlítás:

Miguel de Santiago (apja): a gyengéd spiritualitás és a gyermeki anatómia.

Nicolás de Goríbar (a mesterét): a selymekben, redőkben és ovális arcokban.

Luis de Morales Spanyolországban: az intimitásban és gyengéd patetikus érzelmekben.

… egységesnek bizonyul, és megerősíti az attribúciót.

Kurátori értékelés
Egy rendkívül exkluzív alkotás előtt állunk, amely nemcsak formális minősége miatt fontos, hanem azért is, mert a virreális korszak egyik kevés dokumentált női művészéhez kötődik. Ritkasága, megőrzöttsége, ikonográfiája és családi műhelyből származó eredete különösen érdekes művészettörténeti és piaci szempontból.