Alessandro Longhi (1733–1813), ambito di, Tulajdonítva - Ritratto di Elisabetta Marchi Callo Giurguich, 1756

Alessandro Longhi (Venezia, 1733 – 1813), művészeti körben.
Téma: Elisabetta Marchi Callo Giurguich portréja
Adat: 1756 (regisztrálva)
Technika: Olaj vásznon
Méret: 70 × 51 cm

A munka leírása
A festmény Elisabetta Marchi Callo Giurguichot ábrázolja, akit az autográf felirat és a 1756-os dátum azonosít, ezek az elemek jelentős dokumentáris értéket kölcsönöznek a műnek. A figura félalakban, szemből van megfestve, egy összeszedett és mérsékelt kompozíció szerint, ami jellemző a középső Settecento velencei portréfestészetére, és magánmegrendelésre készült. A hölgy elegáns, kék-zöld árnyalatú ruhát visel, finom csipkékkel és gyöngysorral díszítve, miközben egy könyvet tart, ami valószínűleg a személyes hűség vagy a morális tisztesség utalása.
A szigorú kompozíciós felépítés, a semleges sötét alapszín és az egyenletes fény, amely finoman formálja az arcot és a kezeket, egy kontrollált festészeti nyelvezetet idéz, amely mentes a drámai hangsúlyoktól. A jellemzés pontos és realisztikus, a textúrák és a díszítmények részletes ábrázolásával együtt, hasonlít Alessandro Longhi portréfestészetéhez, amely az ábrázolás és a formai díszítés kiegyensúlyozott ötvözetét mutatja. A nemesasszony családneve, valószínűleg szláv eredetű, kulturális környezetet jelez, amely a velencei Dalmáciához kötött, egy olyan területhez, ahol az értelmiségi megrendelők igényelték a hagyományos lagúnai mintákhoz igazodó figurális modelleket. A mű tehát egy érett velencei figuratív kultúrát tükröz, amely visszafogott és funkcionális formában nyilvánul meg, jellemzően a polgári és nemesi megrendelésekre, amelyek az Adria keleti partján is elterjedtek.

Cenni biografici
Alessandro Longhi, Pietro Longhi híres festő fia, a 18. század második felének egyik legjelentősebb velencei portréfestője volt. Főként Velencében tevékenykedett, és a félalakos portré műfajában specializálódott, melyben szigorú és elemző stílus jellemzi, figyelmet fordítva a személyek arcvonásaira, ruházatára és társadalmi attribútumaira. Művei főként polgári és művelt megrendelők számára készültek, és fontos tanúságtételt jelentenek a kor velencei társadalmáról, valamint befolyásolták számos, a lagúnák környéki portréfestéssel foglalkozó művészt.

Megőrzött állapot
A festményen nyomai vannak az idő múlásával összhangban lévő használatnak, széles körben elterjedt craquelure-rel és helyi újrafestésekkel, különösen a sötét mezőkben és néhány ruházati részen. A festékréteg összességében stabilnak és olvashatónak tűnik, a színpatina pedig összhangban van az időponttal.