Vicente Ferrer Guasch (1917–2008) - Shipyards in the Sun: Boats at Rest

Astilleros al Sol: Csónakok nyugalomban —

Vicente Ferrer Guasch, első korszak (körülbelül 1930)
1. MŰSZAKI ADATOK

Szerző: Vicente Ferrer Guasch (1917–2008)
Hajógyárak a Nap alatt: Hajók pihenőn
Krónológia: kb. 1930 – Mű első korszakából, rendkívül korai.
Vegyes technika olajjal vásznon
Méretek: 50 × 61 cm (keret nélkül) · 70 × 80 cm (kerettel)
Támasz: Az eredeti keretre feszített vászon
Aláírás az alsó jobb sarokban.
Eredet: magángyűjtemény
Lenyűgöző sötét klasszikus keret arany szegéllyel a belső részen, elegáns és masszív, amely kiemeli a mű meleg, földszínű atmoszféráját.
Állapot: kiváló korához képest.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

Ez a mű, amely még korai és intuitív mediterrán fényben fürdik, egy szokatlan Ferrer Guasch-ot tár fel előttünk: jóval azelőtt, hogy a geometriai tisztázás és az ibériai „fehér korszak” meghatározóvá vált volna, a fiatal művész itt meleg impresszionizmust kísérletez, közel Sorollához és Eliseu Meifrènhez, de a katalán novecentista stílusokra jellemző törött és vibráló ecsetvonással.

A kompozíció két zátonyra futott hajót ábrázol egy hajógyárban, egyik már a deszkákon nyugodtan pihen, míg a másik építés közben van. Az széles, egyenes és szabad ecsetvonások határozzák meg a formákat merevség nélkül, miközben egy aranyos és poros atmoszféra öleli körül a jelenetet, egy ipari és tengeri nyugalom haloszerű környezetében.
Az elmosódott horizont, csupán sejtelmesen felvillantva, mélységet ad anélkül, hogy elvenné a szerepüket a csónakok elől: a mű valódi alanyai, élő nyugalmukban.

Az ég, élénk és hullámzó textúrával kezelve, poétikus ellenpontként működik a műhely anyagságával szemben. Az egész jelenet egy szabadban készült tanulmányként van elképzelve, friss, közvetlen és világos, ahol a festő fiatalos energiája nyilvánvaló.

Stílus, kontextus és művészi összehasonlítás

Ez a vászon Vicente Ferrer Guasch rendkívül ritka korai alkotásához tartozik, amely megelőzi a fehér és építészeti értelemben vett érettségét. Piaci hiányossága miatt rendkívül exkluzív és keresett műalkotás, amelyet a gyűjtők keresnek, akik az ibicenco mester esztétikai fejlődését kívánják megérteni.

Ebben a kezdeti szakaszban — kb. 1930 — a művész beszélget a következőkkel:

Joaquín Sorolla: a fényrezgés és a part menti környezet kezelése által.

Eliseu Meifrèn: a gyors ecsetvonás és a tengeri élet megragadása miatt.

Mir Joaquim: a szűrt fényhez és a mozgó atmoszférához való megközelítése.

Azonban a kép már előrevetíti Ferrer Guasch jövőbeli személyiségét: a kompozíció szerkezete, a hajóépítészet iránti érdeklődés és a vizuális rend egyértelmű magokat jelentenek a „geometrikus-fényhatású” stílusának, még fejlődés közben.

A mű kivételes, nemcsak művészi, hanem történelmi tanúvallomásként mutatkozik be Ferrer Guasch fiatalon, még mielőtt a 20. századi baleári festészet egyik alapvető alakjává vált volna.