Benito Espinos (1748-1818), Kör - Bouquet baroque dans un vase en pierre

1. MŰSZAKI ADATOK

Barokk csokor kőből készült váza
Szerző: Maestro anónimo, Circulo de Benito Espinos (1748-1818)
Egy körülbelül 1750 körül aktív spanyol festő, aki késő-barokk flamand mintákon alapuló képzésben részesült.
Iskola / Stílus: spanyol iskola, a késő barokk virágmotívumokra épülő hagyomány és a rokokó átmenet.
Krónika: Körülbelül 1750
Technika: Olajfesték vásznon
Méretek: 58 × 46 cm kerettel; 50 × 37,5 cm keret nélkül
Tartó: régi vászon eredeti szögkeretekre szerelt kereten.
Marco: Rendkívüli művészi keret, nagyon régi, vízaranyozott és kézzel festett növényi motívumokkal, egyedi darab, nagy dekoratív értékkel.
Állapot: Jó a korához képest; stabil repedezettség, mély patina és tiszteletben tartó régi restaurációk.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

A mű egy luxuscsokrot mutat be, amely egy kőből készült vázában van elhelyezve, és mint egy kis virágoltár van megvilágítva egy nagy nemes sötét háttér előtt.

Rózsák, peónia, kardvirág és tulipán — amelyek a hispano-flamenco repertoárjának jellegzetességei — vadvirágokkal és apró rovarokkal váltakoznak, így egy piramis alakú kompozíciót alkotnak, amely jelentős teatralitással bír.

A fény a központi virágokra esik, feltárva egy finom rétegek és áttetszőségek munkáját, amelyek kiemelik a gyöngyházfehér és a meleg rózsaszínek árnyalatait, miközben az intenzív vörösek és a ibolyák mély érzelmi mélységet adnak.

Az alapban elhullott szirmok, pillangók és meghalt levelek a barokk szimbolizmust idézik a múlásról, emlékeztetve arra, hogy a szépség, még ha tökéletes is, múlandó.

A kontextus intime, áhítatos és arisztokratikus atmoszférát sugároz, ami jellemző a középső XVIII. századi spanyol szobákra, ahol a virágos csendélet a luxust, az erudíciót és a spiritualizált érzékenységet jelképezte.

3. Stílus, valószínű hozzárendelés és értékelés

Az 1750 körüli datálás a XVII. századi flamenco örökség és a spanyol rokokó előrevetített színárnyalat-lágyítás közötti egyensúlyhoz igazodik.

A botanikai részletesség, a sűrű csokrok iránti rajongás és a fénylő redőkkel díszített petálok kezelése lehetővé teszi, hogy ezt a művet a valenciai és madridi környezettel hozzuk összefüggésbe, amelyek Benito Espinós (1748–1818), Spanyolország egyik nagy virágtípusának megújítójának körül forogtak.

Bár Espinós valamivel későbbi, több korai köréhez tartozó mester — akik már 1740–1760 körül aktívak voltak, és Juan de Arellano hagyományához kötődtek a rézmetszetek és flamand minták kereskedelme révén — nagyon hasonló kompozíciókat mutatnak: szaténos virágokat, mély sötét háttereket, pillangókat és hasonló fényhatásokat.

Szintén megfigyelhetők Bartolomé Pérez nyelvéhez való hasonlóságok későbbi követőiben, különösen a fény-árnyék kontrasztokban és az összkép színpadias jellegében, de már könnyedebb és rokokósabb kivitelben, ami a XVIII. század közepének sajátja.

A darab kiemelkedik exkluzivitásával, kiváló általános állapotával és egy kézműves, festett és aranyozott keret megőrzésével, ami növeli történelmi és múzeumi értékét.

Összességében ez egy nagy érdeklődést keltő mű a spanyol virágos bodega műfajából, körülbelül 1750-ből, valószínűsíthető attribúcióval a pre-espinoszi környezethez, amely összeköti a barokk hagyományt a Felvilágosodás korabeli virágzó eleganciával.