Joaquín Asensio Mariné (1890–1961) - Port de pêche de Barcelone

1. MŰSZAKI ADATOK

Horgászegyülekező móló Barcelonában
Szerző: Joaquín Asensio Mariné (Barcelona, 1890 – 1961)
Iskola / Stílus: Katalán festészet a XX. század elejéről — Mediterrán impresszionizmus / kikötői luminizmus
Krónológia: kb. 1920–1935
Technika: Olajfesték fa felületen
Méret: 35 × 40 cm; 44 × 48 cm kerettel.
Támogatás: Eredeti táblázat világos előkészítéssel; hátoldal régi megjegyzéssel.
Marco: Kivételes, fehér és arany színű faragott és vakolt keret, késő modernista hatással, amely fokozza a mű szín vibrációját.
Állapot: Kiváló; teljes tömés, egységes lakkréteg és jelentős veszteségek nélkül.

2. ÖSSZETÉTELI ÉS IKONOGRAFIAI LEÍRÁS

A jelenet egy élénk barcelonai kikötőt mutat be, ahol zátonyra futott hajók, hálók és árbóckoszorúk alkotnak egy vibráló vizuális szövetet. Asensio Mariné egy sűrű, pasztás és ideges ecsetvonással építi fel a teret, ami a katalán luminizmusra jellemző, Eliseo Meifrèn és Joaquim Mir hagyatékát öröklő stílusban, és szinte tapintható dinamizmust kölcsönöz a műnek.

Először is, a sáncokra támaszkodó csónakok és a munkában lévő halászok csendes, mindennapi erőfeszítést bemutató narratívát közvetítenek. A móló diagonálja irányt mutat a tiszta, vibráló kikötői légkör felé, amely elmosódik a városi horizonttal, a jellegzetes mediterrán fénnyel.

A vöröses gyertyák, modulált töltésekkel kezelve, színfókuszként működnek, amelyek kiegyensúlyozzák az összképet. A szereplők, figuratív foltokra redukálva, megerősítik az impresszionista jelleget, ahol a sugallat felülmúlja az akadémikus részletességet.

A kép így a 20. századi nagy városfejlesztési változás előtti barcelonai tengeri élet történelmi és érzelmi dokumentumává válik.

3. Stílus, kontextus, attribúció és értékelés

Teljességgel összhangban lévő mű Joaquín Asensio Mariné, aki az egyik legjobb művésze volt annak, hogy megragadja a katalán kikötői életet 1900 és 1940 között. Stílusa — impresszionista, meleg és közvetlen — része a Meifrèn, Modest Urgell és később Mir színérzékenységéből fakadó művészi légkörnek.

A széles ecsetvonás, a légkör iránti aggodalom és a stilizált figuráció szintén közelebb visz bizonyos Francesc Gimeno pillanatokhoz és Ramon Martí Alsina tengeri tájképeihez, amelyeket modern értelmezésben újraértelmeztek.

A mű különösen a fényenergia, a biztos vonalvezetés és a föld, fa, háló és ég közötti harmónia révén emelkedik ki, amelyek olyan tulajdonságok, amelyek a legvonzóbb alkotások közé helyezik a festő munkáit.

A történelmi keret, gazdagon kidolgozott, exkluzivitást kölcsönöz, és megőrzi a művet egy múzeumi környezetben.

Összességében ez egy rendkívül reprezentatív olajfestmény, amely rendkívül gyűjthető, és elsőrangú esztétikai és dokumentációs vonzerővel bír a 20. századi katalán festészet képalkotásában.