Riccardo Rappa - Angoscia contemporanea

Az Edvard Munch Szirénájára, az egyik legerőteljesebb és legismertebb képalkotásra a művészettörténetben, ez a mű a lélektani szorongás fogalmát a kortárs értelmezésben újraértelmezi.
Az eredeti festményen Munch a primordial félelmet, a magányt és az egyén kétségbeesését ábrázolja, aki egy instabilnak és nyomasztónak érzékelt világ előtt áll. A központi alak nem csak saját magáért kiált, hanem egy időtlen, univerzális sikoly hangját adja ki.

Ebben a modern értelmezésben a szorongás átkerül a digitális jelenbe.
Az ikonikus gesztus és az expresszionista táj továbbra is jelen van, de a zavarodottság oka megváltozik: egy okostelefon kijelzője, amelynek az akkumulátora 1%-on van, az új érzelmi törékenységek szimbólumává, a mindennapi szorongások és a technológiai függőség jelképeivé válik, amelyek jellemzik korszakunkat.

Egy látszólag banális részlet így metaforává alakul:
A félelem attól, hogy elszigetelődünk, hogy elveszítjük az irányítást, vagy hogy hirtelen izolálttá válunk.
A kiáltás már nem csupán egy elvont belső diszkomfortból születik, hanem egy modern, közös és azonnal felismerhető feszültségből.

A mű közvetlen párbeszédet teremt az univerzális szorongás és a kortárs aggodalom között, finom iróniát és mély elmélkedést ötvözve, és az üzenetet hozzáférhetővé téve anélkül, hogy érzelmi erejét csorbítaná.