Bachibouzouk (1977) - Les toits de Mumbai





| 1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 123253 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Bachibouzouk (1977) bemutatja a Les toits de Mumbai című, kézzel aláírt fa szobrot Pop Art stílusban Belgiumból, 60 × 30 cm (mélység 1 cm), 2025-ös év, kiadás 1/1, kiváló állapotban.
Leírás az eladótól
Ebben az aláírás-szoborban Bachibouzouk, a brüsszeli street art művésze, egy egyszerű fadarabot városrészletté alakít át, amely lüktető és szorosan összefonódó, mint egy lélegzet.
Balsa négyzetek és fém téglalapok, spray-vel festett, mint hajnal vagy alkony szilánkjai, egymásra halmozódnak, mint improvizált házak, fém tetők, mini menedékek. Minden elemnek saját története, saját melege van, de mindegyikük ellenállhatatlanul vonzódik a másikhoz. Egy sűrű, kompakt város, szinte organikus, ahol a közelség ritmussá és lélegzetté válik.
A pezsgés közepette két hosszú, üres vonal nyugszik csendes sugárutakat – levegőáramlatokat, áthaladás ígéreteit. Ezek két lehetséges útvonalként hasítják át a várost, két menekülési lehetőségként egy olyan világban, ahol minden érintkezik.
A mű megragadja a városi élet nyers energiáját, a tömegek intimitását és a városok által maguknak teremtett kaotikus költészetet.
Egy újraértelmezett Mumbai-részlet, egy street art álma, amely szoborrá vált, egy érzékeny térképészet, ahol örömmel tévedünk el.
A fa, szerény és lélegző anyag, őrzi az élőlények emlékét.
A balsafából készült tetők könnyűnek tűnnek, mintha szárnyalni készülnek, de az alap megállítja őket: ugyanúgy, mint az álmokat, amiket a mindennapok súlya tart vissza.
Ez a szobor az emberi sűrűségről szól.
Az a melegség, amit akkor érzünk, amikor minden túl közel van.
egy üresség, amely minden ellenére is beszivárog a falak közé.
Egy városdarab megállt lendületében.
ahol még mindig hallható a léptek zajára
Az ablakok suttogása
és ez a kollektív légzés, amit „lakni” néven nevezünk.
Ebben az aláírás-szoborban Bachibouzouk, a brüsszeli street art művésze, egy egyszerű fadarabot városrészletté alakít át, amely lüktető és szorosan összefonódó, mint egy lélegzet.
Balsa négyzetek és fém téglalapok, spray-vel festett, mint hajnal vagy alkony szilánkjai, egymásra halmozódnak, mint improvizált házak, fém tetők, mini menedékek. Minden elemnek saját története, saját melege van, de mindegyikük ellenállhatatlanul vonzódik a másikhoz. Egy sűrű, kompakt város, szinte organikus, ahol a közelség ritmussá és lélegzetté válik.
A pezsgés közepette két hosszú, üres vonal nyugszik csendes sugárutakat – levegőáramlatokat, áthaladás ígéreteit. Ezek két lehetséges útvonalként hasítják át a várost, két menekülési lehetőségként egy olyan világban, ahol minden érintkezik.
A mű megragadja a városi élet nyers energiáját, a tömegek intimitását és a városok által maguknak teremtett kaotikus költészetet.
Egy újraértelmezett Mumbai-részlet, egy street art álma, amely szoborrá vált, egy érzékeny térképészet, ahol örömmel tévedünk el.
A fa, szerény és lélegző anyag, őrzi az élőlények emlékét.
A balsafából készült tetők könnyűnek tűnnek, mintha szárnyalni készülnek, de az alap megállítja őket: ugyanúgy, mint az álmokat, amiket a mindennapok súlya tart vissza.
Ez a szobor az emberi sűrűségről szól.
Az a melegség, amit akkor érzünk, amikor minden túl közel van.
egy üresség, amely minden ellenére is beszivárog a falak közé.
Egy városdarab megállt lendületében.
ahol még mindig hallható a léptek zajára
Az ablakok suttogása
és ez a kollektív légzés, amit „lakni” néven nevezünk.

