Joan Raimon Palaujuncà (1968) - La orilla tranquila

A Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást, amely Joan és Raimon de Palau tulajdona, akik közösen festették a képet, és a tenger melletti élet nyugalmát ábrázolja, bemutatva egy mindennapi és csendes pillanatot, ahol az idő úgy tűnik, megállt a csónakok, a víz és a szemlélődés között. A festmény kiváló technikájával és a nagy festészeti minőségével tűnik ki, amely átjön a néző számára.

Méret kerettel: 64x73x4 cm.
Keret nélküli méretek: 46x55 cm.
Olajfestmény vásznon, kézzel aláírva a művész által a bal alsó sarokban, Palaujuncà.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben árusítják (az árverésen ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek szerves részei a tétel leírásának.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy nyugodt és mindennapi kikötői jelenetet mutat be, ahol a tenger mint egy nyugodt tükör finoman tükrözi az ég fényét. A középpontban a part közelinek és tapinthatónak tűnik, földes és homokos árnyalatokkal, amelyek egy élő és bejárt tér érzését közvetítik. A kompozíció arra ösztönöz, hogy megállva figyeljünk, mintha az ember egy víz előtt ülne, és nézné, ahogy az idő lassan múlik egy ismerős és nyugodt helyen.
A hajók központi szerepet töltenek be a jelenetben, mind közelről, mind középtávolságból elhelyezkedve. Néhányuk a part közelében pihen, egyszerű formáikat és a kikötő mindennapi életével való közvetlen kapcsolatukat mutatva, míg mások finoman lebegnek a vízen, szinte mozdulatlanul. Ezek a csónakák nem sürgősséget vagy intenzív tevékenységet sugallnak, hanem nyugalmat, várakozást és rutint, megerősítve az egész kompozíciót körülölelő nyugalom atmoszféráját.
A közelről látható emberi alak intimitást és narratívát ad a képnek. Hátrafordulva a néző felé, úgy tűnik, csendes feladatra koncentrál vagy egyszerűen elmélyülten szemléli a környezetet. Jelenléte nem zavarja meg a táj nyugalmát, hanem hangsúlyozza azt, emlékeztetve a személy és a tenger közötti közeli és tiszteletteljes kapcsolatot. Az alak mérete, kicsi a körülötte lévő térhez képest, hangsúlyozza az alázat és a visszavonultság érzését.
Az aljzatban látható egy szélesebb kikötő profilja, épületekkel, amelyek a partsor mentén húzódnak. Ezek a városi formák finoman elmosódva jelennek meg, beolvadva az általános atmoszférába, anélkül, hogy vizuálisan túl hangsúlyosak lennének. A távolság mélység és térérzetet kelt, így a tér nyitottnak és lélegezni valóinak tűnik. A horizont alacsonyan és stabilan marad, megerősítve a jelenet nyugalmát.
Az ég és a víz összeolvad egy lágy árnyalatokból álló spektrumban, amely uralja a kompozíciót. Nincsenek éles kontrasztok vagy drámai hatások, csupán egy színárnyalatokból álló harmónia, amely nyugodt és állandó fényben öleli át a tájat. Ez a fény egyenletesen szűrődik át, lágyítva a kontúrokat és folyamatos nyugalom érzését keltve, mintha az ábrázolt pillanat egy olyan pillanat lenne, amikor semmi sem történik, és éppen ezért minden értelmet nyer.
Összességében a kép mély nyugalmat, egyszerűséget és harmóniát közvetít, felidézve a mindennapi életet a tengerparton, valamint az ember, a hajók és a kikötői környezet közötti csendes kapcsolatot. Ez egy olyan kép, amely arra hív, hogy megálljunk, lélegezzünk és hagyjuk, hogy a nyugalom átjárja a pillanatot, amely megállt az időben.