Ovidio - Art d’Aimer - 1759

A SZERELEM MŰVÉSZETE A SZALONOK SZÁZADBAN, AMIKOR OVIDIUS NAGYSZERŰVÉ ÉS VESZÉLYESSÉ VÁLIK
Ovidius Ars Amatoria című művének ez a kifinomult, tizennyolcadik századi kiadása, amelyet „hat énekben énekelt új költeményként” mutatnak be, tökéletes példája az ókori klasszikus modern átírásának, a francia felvilágosodás lovagias és narratív ízlésén keresztül szűrve. Nem egyszerű fordításról van szó, hanem egy irodalmi adaptációról, amely újraértelmezi Ovidiust a szalonközönség számára, a latin műveltséget a narratív kecsesség és az érzelmes elegancia javára tompítva. A metszetek valóságos vizuális kommentárokként kísérik a szöveget, a szerelem művészetét kertek, templomok és kodifikált gesztusok színházi környezetébe helyezve. A kötet a libertin irodalom és az erkölcsi klasszicizmus között helyezkedik el, a vágy, az irónia és a társadalmi kontroll közötti tipikusan tizennyolcadik századi feszültséget testesítve meg.
Piaci érték
Az antikvárium piacon ez az illusztrált kiadás általában 300 és 500 euró között mozog az árkategóriában a tányérok és Zulni válaszlevelének teljes másolataiért. A korabeli teljes bőrkötés, bár kopottas, és az ikonográfiai készlet teljessége hozzájárul a pozitív értékeléséhez.

Fizikai leírás és állapot
Bársonyborítású, korabeli bőrkötés, gerinc nervurázott, részekkel és aranyozott díszítésekkel. Előlapján tipográfiai virágmotívummal, hét színezett rajzolt táblával a szöveg mellett. Teljes példány, tartalmazza Zulni levelét Zulnihez és annak válaszát, melyek a kötet végén vannak kötve. Az oldalak néhány folt és idő nyomait mutatják; általános kopás a kötésen. Régi könyveknél, melyek több évszázados múltra tekintenek vissza, előfordulhatnak olyan hibák, melyek nem mindig kerültek feltárásra a leírásban. Pp. (6); 32; 262; (6).

Teljes cím és szerző
L’Art d’aimer, hat énekből álló új vers.
Londres, a Társaság kárára, 1759.
Publius Ovidius Naso.


Környezet és jelentőség
A mű beilleszkedik az Ars amatoria modern újraírásainak hosszú hagyományába, de kiemelkedik szerző-kiadója, Fr.-Étienne Gouge de Cessières irodalmi ambíciójával, aki arra törekszik, hogy Ovidius a 18. század erkölcsi és narratív ízléséhez igazodjon. A hat énekre osztás, az elegáns és beszédes francia nyelv használata, valamint az ikonográfiai apparátus a latin költeményt egy művelt érzelmi kézikönyvvé alakítja, amely a világi közönség számára készült. A végső levelek jelenléte, amelyek színarany keleti és dialógusos tónusúak, megerősítik a kötet narratív és színházi jellegét, és túlmutatnak a puszta klasszikus újraalkotáson, gazdagítva annak irodalmi dimenzióját.

biográfia a szerzőről
Publio Ovidio Nasone Sulmona városában született Kr. e. 43-ban, és száműzetésben, Tomiban halt meg körülbelül Kr. u. 17-ben. Az augustusi kor egyik legnagyobb költője volt, és alapműveket írt, mint a Metamorfózis, a Fasti és az Ars amatoria. A formális elegancia és az irónia mestereként Ovidio a mítoszt és a szerelmet rendkívül modern irodalmi eszközökké alakította. Pontosan az Ars amatoria, amely a vágy szabad és intelligens megközelítését mutatja be, ellenszenvet váltott ki az uralkodó hatalom részéről, és száműzetést eredményezett, ugyanakkor hozzájárult hosszú távú hírnevéhez az európai kultúrában.

Nyomtatási történelem és példányszám
A szerelem művészetének francia kiadásai jelentős elterjedtséget értek el a 18. században, gyakran adaptált vagy parafrazált formában, hogy kijátsszák a morális cenzúrákat, és a szöveget elfogadhatóbbá tegyék a modern közönség számára. A 1759-es londoni kiadás, bár francia nyelvű, kihasználja az angol szerkesztési szabadság nagyobb mértékét, lehetővé téve gazdag illusztrációs apparátus és merészebb szövegkivonat alkalmazását a kontinentális nyomatokhoz képest.

Bibliográfia és hivatkozások
Cohen-de Ricci, M., A 18. századi rézmetszetes könyvek kedvelőinek útmutatója, Párizs.
Brunet, J.-C., Manuel du libraire et de l'amateur de livres, Párizs.
Praz, M., A test, a halál és az ördög a XVIII. századi irodalomban, Párizs.